Pehelysúlyúak versenyfutása
A szocializmus éveiben illett lekezelően nyilatkozni az amerikai előválasztási kampányokról. Szó, mi szó, amikor csak az egyik oldal „előválaszt” – lévén a másik oldal jelöltje a már második ciklusára készülő, hivatalban levő elnök (Obama), akinek ilyenformán házi kihívója nincsen –, akkor a meccs elég unalmas. Talán az idén nem volna az, vagy legalábbis nem annyira, ha a republikánusok együtt lejthetnék el Salome táncát, az országot gazdasági züllésbe taszító elnök fejét követelve. De fájdalom, nap mint nap jó és még jobb hírek érkeznek az amerikai gazdaság állapotáról, miközben a republikánus mezőny minősége cseppet se javul. ACZÉL ENDRE írása.
Néhány hete egy epés amerikai kommentátor azt írta: ha végignézek a gazdaságon, azt mondom, Obama nem nyerhet; ha végignézek a republikánus elnökjelölteken, azt mondom, Obama nem veszíthet. Ennek a paradoxonnak most már csak a második fele áll meg a lábán – igaz, ez az én véleményem. Még csak pár előválasztáson vagyunk túl, de akit a jelenleg vezető Mitt Romney volt massachusetts-i kormányzó és sikeres üzletember vagy az ultrakonzervatív őstuloknak számító Newt Gingrich kampánya meggyőzött bármiről is, az fogadja elismerésemet.
John McCain, aki 2008-ban veszített Obamával szemben, „két emelettel” színvonalasabb politikus, gondolkodó és szónok volt, mint ezek. Említhetnék persze olyan elnök(ön)jelölteket is, mint Ron Paul vagy Rick Santorum urak, akikből minden karizma hiányzik. Se nem vonzóan fiatalosak és férfiasak (mint Romney), se nem politikai profik (mint Gingrich).
A kampány mostani, bevezető szakaszára, az eddigi megmérettetésekre (lapzártakor Nevadában rendeztek előválasztást) az volt jellemző, hogy Romney és Gingrich – nyilván a republikánus testvériség nevében – egymást „nyírták”, és nem Obamát. Ha ez így megy tovább, tényleg „karaktergyilkosság” lesz a dologból, és – bocsánat a párhuzamért – az augusztusi elnökjelölt-választó republikánus konvención majd „két Gyurcsány” áll egymással szemben.
Mert végül is mit gondoljon az ember az olyan fogásokról, mint amilyen Gingrich stábjáé volt, amikor automata telefonhívások révén tudatták a republikánus szavazókkal, hogy Romney – még kormányzóként – nem volt hajlandó kóser ételt felszolgáltatni holokauszt-túlélőknek. Az antiszemita gazember! Romney – miután Floridában, az USA negyedik legnagyobb államában több szavazatot takarított be múlt szombaton, mint Gingrich és Santorum együttvéve – ennél elegánsabb volt, de nem kevésbé kegyetlen. Győzelmi beszédében gratulált Gingrich „figyelmet érdemlő teljesítményéhez”. Ettől mindenkinek röhöghetnékje támadt, hiszen a képviselőház hajdani elnöke csaknem 15 százalékkal maradt le mögötte. Nevadában pedig múlt vasárnap majdnem 20-szal.
Utóirat: Orbán Viktor Obama elnökké választása előtt részt vett a John McCaint jelölő republikánus konvención, s ott – félreértett „jobbos szolidaritásból” – vigyázatlan nyilatkozatot tett arról, hogy Amerika gondjaira csak a republikánusok tudnak adekvát választ adni. Azóta nem kap egy jó szót a Fehér Házból. Vajon megismétli-e ezt a mutatványát az idén? Gondolom, a konvenció kakasülőjére nem kívánkozik megint (McCain egyébként szóba se állt vele), ergo jelentős tétben volnék hajlandó fogadni, hogy az Obama–Romney-párharcban ezúttal nem kötelezi el magát az utóbbi mellett. Amilyen fordulékony, még az is megeshet, hogy Obama pártjára áll.
Az írás teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap legrissebb számában olvasható.
Mitt Romney választási kampányfilmje:
