Pártok és alapítványaik
Magyarországon is működnek a német politikai pártok alapítványai – egyik feladatuk ugyanis a demokratikus rend terjesztése, erősítése. A német költségvetés évi több, mint fél milliárd eurót juttat a párt-alapítványoknak, ám az alig ellenőrzött pénzek felhasználása nem mindig rendeltetésszerű. A pártoknak így milliókat kellene visszafizetni – de megússzák jóval kevesebből...
Legutóbb a Die Welt derítette ki, hogy a bajor CSU Hanns Seidelről elnevezett alapítványa hosszú éveken át a politikai képzésre szánt forrásokat két oktatási központjának működtetésére fordította. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha ez a tevékenység az intézmények munkájának legalább 80 százalékát teszi ki. A két, a festői bajor tóvidéken fekvő intézmény azonban leginkább arról ismert, hogy ott tartják tanácskozásaikat a CSU képviselői – ami semmiképp nem tekinthető alapítványi tevékenységnek. Amikor az illetékes hatóság felfedte a pénzekkel való visszaélést, kötelezte az alapítványt: majd 10 évre visszamenőleg fizesse vissza ezeket a pénzeket – összesen vagy 12 millió eurót...
A CSU-alapítvány fellebbezett, mégpedig sikerrel. Keresetét ugyanis immár nem az ellenőrző szakhatóság, hanem a Belügyminisztérium bírálta el – amelynek élén akkor történetesen e párt politikusa, Hans-Peter Friedrich állt. Nem tudni persze, mit tett és mit nem – annyi tény, hogy a CSU-nak csak az illegálisan felhasznált pénzek töredékét, 1.8 millió eurót kell visszafizetnie – azt is csak részletekben.
Jóllehet a liberális FDP már alig játszik szerepet a német politikában, a költségvetésből finanszírozott alapítványuk nekik is van – nemkülönben gondjuk a pénzügyi hatóságokkal. Kiderült ugyanis, hogy párt-alapítványuk elnöke, valamint ügyvezetője évekig magáncélra használták az alapítvány közpénzből fenntartott szolgálati autóját. S az ilyesmi – legalábbis Németországban – elfogadhatatlan. Feltehetően nekik, illetve alapítványuknak is fizetniük kell – ráadásul az FDP már régen nem részese a kormányhatalomnak.
Az alapítványi rendszer bírálói észrevételezik, hogy a pártok azokra évről-évre nagyobb összegeket kapnak: nem csak a központi költségvetés, hanem a külügy-, az oktatási és a fejlesztési minisztérium is folyósít nekik jelentős összegeket. Ugyanakkor a pénzek felhasználása nehezen ellenőrizhető, hiszen az a parlament feladata lenne. Azoké a képviselőké, akik évente megszavazzák az emelkedő ráfordításokat.
