Osztrák vélemény: Nyereg nélküli lovon a magyarok

A szigorúan vett számítások alapján a szerény arányú választási részvétel arra enged következtetni, hogy a magyarok többsége nem választotta meg Orbán Viktort. Ezzel a sokat nyüzsgő székesfehérvári férfi beállt azon magyar hatalmat birtoklók hagyományos sorába, akik kielégítik a magyar nép enyhe elnyomásra és tartós befolyásoltságra vonatkozó szükségleteit. Osztrák szemszögből nézve a magyar lélek enélkül nem közelíthető meg megértéssel és beleérzéssel, hiszen: „sírva vigad a magyar”. E logika szerint amikor sír a magyar, akkor valójában vidámnak kell lennie.

A bipolaritás tehetsége Orbán életrajzában is fellelhető. Politikai karrierjét még a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági titkáraként kezdte, hogy aztán a változó világpolitikai hegemóniára tekintettel a keresztényszocialista táborhoz csatlakozzon, ahol az Európai Néppárt alelnöke, másképpen mondva a Keresztényszocialista Internacionálé alelnöke lett. Még mindig csak alelnök és valójában kommunista – lehet hallani itt-ott a liberális feketék dohogását. Mindeközben már évek óta tart az Orbán machiavellista cselekedetei iránti csodálkozás.

Az az arcátlanság, ahogyan demokratikus eszközökkel dinasztikus életfelfogást alakít ki, még Wolfgang Schüssel korábbi szövetségi kancellár tiszteletét is kivívta. Azonban mindaz, ami magyar, a legmélyebben osztrák is. Az elszalasztott szabadságvágy. A bizalomromboló intézmények létrehozása. Minden idegen megvetése. A visszahúzódás a magánbarlangba.

Egy ideális világban az osztrák akár magyar is lehetne. Büszkén ülhetne a nyereg nélküli lován, beleharaphatna egy paprikába, és úgy várná a főnemesek elvonulását. Minden bizonnyal ezek mélységes megvetésének okából vetné magát hódolatteljesen a kocsi porába. Éljen a magyar!

Fordította: dr. Gonda László