Osztrák holokauszttagadók
Szitkok a vádlottak padja felől, kőkemény elutasítás a bírói pulpitusról, az ítélet: öt év letöltendő szabadságvesztés. Röviden így foglalható össze a notórius holokauszttagadó Gerd Honsik minap véget ért pere. Szászi Júlia jelenti Bécsből.
A Gerd Honsik ellen hozott ítélet nem jogerős, mert a 68 éves botcsinálta történész fellebbez. De az államügyész sem elégedett: Honsik nem egy pitiáner náci, hanem történelemhamisító, a nemzetiszocialista eszmék terjesztője, tanulatlan bűnbakkeresők felbujtója – mondja. S ha már a bíróság mind a 21 vádpontban bűnösnek találta, a náci tevékenységet tiltó, e bűnök újbóli elkövetését büntető törvény súlyosabb ítéletre, akár húsz évig terjedő börtönbüntetésre is lehetőséget adna.
Harci egylet
A férfi nem ismeretlen az osztrák bíróságok előtt. Pályáját 1961-ben dél-tiroli terroristaként kezdte, több merényletben is részt vett, s már húszévesen négy évre ítélték náci bűntettek elkövetéséért. 1967-től a később betiltott Nemzeti Demokratikus Párt egyik vezetője lett, 1988-ban harci sportegyletet alapított. Két év múlva Münchenben fajgyűlölet szításáért ítélték el, 1992-ben Hitler felmentése című könyvéért Bécsben jogerősen másfél évi börtönt kapott. Ekkor Spanyolországba szökött. Innen 2007-ig háborítatlanul terjeszthette eszméit. Nemzetiszocialista mondanivalójú, a Waffen-SS-t és a Harmadik Birodalmat dicsőítő könyvei mellett ő adta ki és juttatta Németországba, Ausztriába a Halt című rasszista hecclapot, amely az újfasiszták bibliája lett. Végül 2007-ben az EU-országok közötti új kiadatási egyezménynek köszönhetően letartóztatták, Ausztriába toloncolták.
Az első tárgyalási napon Honsik még próbálkozott: spanyolországi évei alatt módosította álláspontját – mondta. Õ nem vonja kétségbe a nácik által elkövetett gyilkosságokat, de szeretne kézzelfogható bizonyítékokat látni a gázkamrák létezéséről. Az ugyanis nem tény, hanem csak „uralkodó vélemény” – közölte. Amúgy pedig ő nem antiszemita, nem is rasszista, sőt, kifejezetten humanista, csak nem hisz a népirtás megtörténtében.
A harmadik napra elmúlt a vádlott önuralma, s a bíró többször is kénytelen volt állításait visszautasítani.
A teremben nem volt rendbontás, a jellegzetesen nácifrizurás, tüntetően archaikus népviseletben megjelent eszmetársak beérték a puszta megjelenéssel.
A szélsőjobb modern eszközökkel dolgozik. Egyre gyakrabban fenyegetnek meg elektronikus levélben, honlapokon antifasiszta nézeteikről ismert politikusokat, s egyre szívesebben agitál az interneten is. Ám az újonnan beszervezett fiatalok számára a Harmadik Birodalom dicsőítése kevésbé vonzó, az ő céljuk inkább a holokauszt tagadását büntető törvény eltörlése, a „szabad véleménynyilvánítás” jegyében. Önbizalmukat növeli egy-egy olyan fejlemény, mint például a welsi tartományi bíróság tavalyi ítélete, amely a Szabad Ifjúság Szövetség három vezetőjét felmentette a náci tevékenység vádja alól.
Bíróság előtt
A hatóságok számára nagy segítség a világosan megfogalmazott törvény, ám a napi rendőri gyakorlatban olykor zavart okoz a jobb- és baloldal szembenállása. Épp a minap, egy innsbrucki baloldali rendezvényen történt incidens: az engedéllyel tüntetők szerint szélsőséges csoportok bántalmazása miatt kényszerültek védekezni – amire a rendőrség hevesen, a vizsgálat szerint megengedhetetlen eszközökkel reagált.
De a törvény – az egyértelmű.
A náci bűntettek skálája széles:
a náci jelképek, a horogkereszt felfestése közterületen éppúgy beletartozik, mint antiszemita kijelentések hangoztatása nyilvánosság előtt. Tilos a holokauszt tagadása: az 1946-ban hozott törvényt 1992-ben szigorították. Más paragrafusok vonatkoznak az egy-egy népcsoporthoz vagy vallási közösséghez tartozók ellen felbujtókra. Ez sem bizonyul azonban elegendőnek, hiszen csak akkor érvényesül, ha a gyanúsított bíróság elé kerül. Születnek ugyan ítéletek e törvények alapján – köztük olyan látványos is, mint az angol David Irving elleni –, de tény: egyes esetekben csak hosszas huzavona után indul eljárás az ilyen bűncselekménnyel vádolt személyek ügyében.
Jogi következmények
A közélet közszereplőitől egyetlen percig sem tűrik a gázkamrák létezésének tagadását. Egy enyhe utalás, egy rosszul megfogalmazott mondat is elég az érintett parlamenti képviselő lemondatására. Az ilyen bűnt elkövető politikusok általában a szélsőjobboldali Szabadságpárt soraiból kerülnek ki, bár a legmagasabb pozíciókat betöltő vezetők pontosan tudják, meddig lehet elmenni jogi következmények nélkül. S tudják azt is, mivel lehet rokonszenvet kelteni az elégedetlenek körében. Erre alapoz a Szabadságpárt bécsi szervezete is, amely a következői helyi választáson a legtöbb szavazat megszerzését tűzte ki célul – nem is minden remény nélkül.
A szélsőjobboldali eszmeiségű nagy párt sokaknak nem elég radikális, hiszen igyekszik törvényes keretek között maradni. Minden bizonynyal ez vezérli a 2007 tavaszán alapított és tavaly november óta törvényes erőként elismert Nemzeti Néppártot, amelyet az osztrák Dokumentációs Archívum szélsőjobboldalinak sorolt be, s amely a német nemzeti, polgári és autonóm erők gyűjtőszervezete kíván lenni. Hálózat, infrastruktúra még nincs, csak e-mail címek, tagtoborzás és internetes oldal. No és egy kudarc: a május 1-jére Linzbe populista jelszavakkal – a globalizmus ellen, a munkások jogaiért, a munkahelyekért – meghirdetett tömegtüntetésüket a rendőrség nem engedélyezte.
A kulturális főváros
Az ok világos. A szélsőjobboldal ne masírozzon a demokratikus Ausztriában, s ne elevenítsen fel szörnyű emlékeket. Különösen ne tegye ezt Linzben, Európa idei kulturális fővárosában.
