Orosz módi: Orbán és Putyin kölcsönösen erősítik egymást

– Mit gondol, lopnak-e az oroszok magyar adatokat, folytat-e Moszkva dezinformációs kampányt itt nálunk?

– Igen, persze.

– A dezinformáció magyarul egysze­­rűen hazudozást jelent, ugye?

– Nem csak egyes hazugságokról van szó. Gyakran komplett összeesküvés-elméleteket terjesztenek, mint amelyekkel például a Kelet-Ukrajna felett lelőtt maláj utasszállító gép megsemmisítésének felelősségét próbálták áthárítani. Máskor olyan geopolitikai elméleteket terjesztenek, amelyek a Nyugat állítólagos agressziójára hivatkozva megelőző csapásnak állítják be például Oroszország ukrajnai fellépését.

– Mi a célja Oroszországnak a visegrádi négyek országaiban?

– Ezek az országok függenek az orosz olajtól és gáztól, Moszkva számára jelentékeny pia­­cok, s annak a térségnek képezik részét, ahol korábban a Szovjetuniónak komoly politikai befolyása volt. Vlagyimir Putyin a kétezres évek óta igyekszik ezt a befolyást valahogy újra felépíteni. Ugyanakkor a V4-ek között különbségek is vannak. Magyarország és Szlovákia oroszbarát diplomáciát folytat, Budapest egyenesen stratégiai szövetségesként kezeli Moszkvát, míg Lengyelország rendkívül ellenséges a Kremllel szemben, katonai fenyegetésnek tekinti az ukrán és a krími háborút. Csehország nagyjából a német vonalat követi. A V4-ek esetében Moszkva az oszd meg és uralkodj stratégiáját követi.

Fotó: Fekete István

Győri Lóránt

szociológus, a Political Capital geopolitikai elemzője. 2008-ban végezte el az ELTE szociológia szakát, jelenleg a PhD-tanulmányait folytatja az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskolájában.

Kompetenciái a geopolitika, az újmédia, a networkelemzés. A magyar, cseh, osztrák, szlovák és lengyel szélsőjobboldali csoportok Oroszország által ösztönzött erőszakos radikalizációját kutatja.

– Hamarosan választások lesznek az Euró­­pai Unió kulcsállamaiban. Vannak-e jelei, hogy Moszkva szeretne beavatkozni Németországban és Franciaországban?

– A francia elnökválasztás egyik esélyese az a Marine Le Pen, aki Oroszországot támogató nyilatkozatokat tett, miután kilencmillió dolláros kölcsönt vett fel az Első Cseh–Orosz Banktól a Nemzeti Front működésének finanszírozására. A párt képviselője korábban részt vett úgynevezett független európai megfigyelőként a krími elcsatolási referendumon. A német Baloldali Párt szintén küldött megfigyelőt. A német politikára azonban sokkal nagyobb hatással van a bevándorlást ellenző Alternatíva Németországért, amelynek ifjúsági szervezete tavaly kötött együttműködési megállapodást az Egységes Oroszország Párt ifjúsági szervezetével. Ezek a kapcsolatok arról szólnak, hogy a nyugati partnerek pénzügyi, diplomáciai, információs támogatást kapnak, és ennek fejében megpróbálják legitimálni az ukrajnai agressziót, fellépnek a szankciók megszüntetése érdekében, érvelnek Moszkva szíriai beavatkozása mellett.

– Az orosz behatolás tankönyvi példájának tartják Kovács Béla ügyét. Csakhogy néhány parlamenti beszóláson kívül nem hallani róla, mióta az Európai Parlament felfüggesztette a mentelmi jogát.

– Nyilvánvaló, hogy az ügyet a Fidesz csak a Jobbik gyengítésére kívánja felhasználni. Mióta megkezdődött a büntetőeljárás, a nyilvánosságban nyoma sincs annak, hogy komoly, netán diplomáciai lépéseket tettek volna. Kovács Bélát a Fidesz azzal vádolja, hogy kémkedett az Európai Unió ellen. Ha a magyar kormánypárt komolyan veszi saját érvelését, akkor több mint szokatlan, hogy a gyanúsított szabadon utazgathat, befolyásolhatja az eljárás esetleges tanúit, eltüntethet bizonyítékokat.

– Magyarország az egész unió talán leginkább Moszkva-barát országa. Ez kinek jó?

– Az orosz elnöknek ez a kapcsolat ugyanazon logika alapján jó, mint a magyar miniszterelnöknek, hiszen 2017 nagy kérdése, hogy a liberális, globalista politikát felváltja-e a populista, izolacionalista trend. Orbán az európai színtéren, Putyin pedig a globális politika nagyszínpadán jelentkezett be a létező struktúrák elleni mozgalom vezetésére. Ők kölcsönösen erősíthetik egymást ebben a szerepben.

– Orbán Viktor valamikor hazaküldte az oroszokat. Bő húsz év múlva pedig visszahívta őket atomreaktort építeni. Mi a fordulat igazi oka?

– Nem tudjuk. Valójában nem látjuk, hogy Orbán miért hajtott végre oroszbarát fordulatot 2010-ben. Tény, hogy minden új kormánynak korrekt viszonyt kell kiépítenie Oroszországgal, minthogy függünk olaj- és gázszállításaitól. Az Orbán-kabinet viszont azt a furcsa helyzetet állította elő, hogy – a szuverenitásra hivatkozva – a Paks 2.-megállapodással, az új gázszerződésekkel valójában tovább­­növelte Magyarország energiafüggését Oroszországtól. Igaz, ebből haszna volt: a Paks 2.-megállapodás részét képezte az olcsóbb gáz, amely a rezsicsökkentés részeként jelentős politikai nyereséget hozott a Fidesznek. Hasonló tárgyalások folyhatnak mostanában is: a kormánymédia lépésről lépésre egy újabb rezsicsökkentés kampányát építi.

– Hallottam olyan kombinációt, amely szerint az oroszok kezében olyan régi titkosszolgálati jelentések lehetnek, amelyek hazai példányait a rendszerváltáskor megsemmisítették. Ez jelenthet-e zsarolási potenciált?

– Erről vajmi keveset tudunk, de nem értékelném túl a rendszerváltás előtti adatok jelentőségét. Az elmúlt 25 évben alapvető generációcsere volt a magyar politikában, így azt gondolom, hogy ha az oroszok rendelkezhettek is fontos információkkal a kilencvenes évek környékén, azok döntő része már elavult.

– Alapkérdés, hogy van-e kimutatható hatása az orosz dezinformációs gyakorlatnak a magyar közéletre. Igaz, nálunk pikáns rendszer működik: az állami média visszhangozza azokat az érveket, amelyeket másutt csak az oroszok propagandistái szoktak.

– Ez így van. Például 1956 és egyéb negatív felhangok miatt nálunk alulról szerveződő, társadalmi oroszbarátság gyakorlatilag nem létezik. És a Fidesz sokat tett azért, hogy ne is legyen, hiszen a rendszerváltás után a leghangosabb oroszellenes politikai erő volt. Most viszont az orosz álhírek, összeesküvés-elméletek gyakran megjelennek az erősen centralizált hazai közmédiá­­ban, kormánybarát orgánumokban. Az orosz dezinformáció belépési pontja maga a politikai elit.

– Moszkva azért nem veti meg a szűkebb információs csatornákat sem. Tudjuk, hogy a Nemzeti Arcvonal nevű szervezet rendőrgyilkos vezetőjének honlapja, a Hídfő.net nagyon jól informált ukrán–orosz katonai ügyekben. Viszont a közönségük nagyon elszigetelt. Miért érdemes Moszkvának pénzt költeni rájuk, amikor rendelkezésükre áll az orbáni médiagépezet?

– A Kreml minden kártyát megjátszik. Ezek is szerepet kaphatnak az orosz rezsim legitimációjában, álhírek terjesztésében, és kiválóan alkalmasak a destabilizációra is. Ne hallgassuk el, hogy az oroszok olyan stratégiát követnek, amelyet nem szoktunk a nemzetközi diplomácia tekintélyes szereplőihez társítani, inkább az al-Káidára vagy az Iszlám Államra jellemzők: a regio­­nális destabilizáció képességét építik. Ezt a célt szolgálta a Nemzeti Arcvonal támogatása is, de vannak hasonló paramilitáris szervezetek Szlovákiában is, amelyek a szpecnaz, az orosz hadsereg és titkosszolgálat különleges alakulatainak volt tisztjeitől kapnak kiképzést. Egyes tagjaik jelenleg is harcolnak Kelet-Ukrajnában. Ezeknek a csoportocskáknak különleges vonzereje, hogy alkalmasak azoknak a régi nacionalista ellentéteknek a szítására, amelyek meghatározták a második világháború előtti regionális politikát.