Orbán Viktor belerúg a többiekbe, mindenkivel súlyos nézeteltérései vannak
A magyar állami civilek Európa meghódítására indulnak. Csizmadia László CÖF-elnök ugyanis bejelentette az ECET-et, azaz hogy megkezdik az Európai Civil Együttműködési Tanácskozás létrehozásának előkészítési munkálatait. A szellemi honvédők úgy vélik, az EU jelenlegi föderatív irányítása zsákutca, és csak a nemzetállamok képesek biztosítani az unió erejét.
Találhatnánk mulatságosnak is, hogy a Bayer Zsolt és Bencsik András intellektuális irányítása mellett működő hazai szervezet kívánja átalakítani a félmilliárd lelket számláló Európai Unió berendezkedését, de inkább szomorkodnivalónk van. Ez megint sokba lesz nekünk.érdekellentét feszül.
Emlékezhetünk ugyanis, hogy a mi adóforintjainkat költi az MVM erre a szervezetre, és korábban a szintén csak a mi pénzünkből működtetett követségeket rendelték arra, hogy segítsenek a kormánycivileknek a nemzetközi terjeszkedésben.
Orbán Viktor nem kispályás. Tudja: ha a megbízottjai civil álcázásban lépnek fel, olyan helyekre is bejutnak, ahol a diplomatákat nem látják szívesen. A célországokban működő hobbista, valódi civilek gyakran tájékozatlanok, könnyen megzavarhatók. Sőt az elmúlt években számos elemzőtől hallottuk: az orbáni diplomácia jogászai és elemzői olyan profik, akik az Európai Parlament nem mindig naprakész képviselőit, gyakran a bizottsági tisztségviselőket is sarokba szorítják. Ivan Krastev, az ismert politikai elemző a The New York Timesban a napokban megjelent publicisztikájában arra emlékeztetett, hogy a magyar kormány 2015 óta rendszeresen végeztet közvélemény-kutatásokat tizenkét európai országban. Az illiberális terjeszkedés politikája tehát nem amatőr munkára épül.
Kétségtelen, hogy az Európai Parlament egymással szoros szövetségben dolgozó centrumpártjai, a néppártiak és a szocialisták a liberálisokkal együtt jövőre is többen lesznek, mint az euroszkeptikusok és a jobboldali radikálisok. A biztosok körében jelenleg nyolc kereszténydemokrata van, hét kormány küldött szocialista biztost, szintén hét liberálisat. A küszöbönálló választások miatt csak két néppárti, egy szocialista és egy liberális hely billeg.
A szakértők azonban óvatosságra intenek. Hegedűs Dániel, a berlini Humboldt Egyetem oktatója arra figyelmeztet, hogy
jövő májusban a szélsőjobboldal jelentős előretörésével kell számolni.
Ez akkor is nagy változásokat okozhat, ha a növekedés számszerűen esetleg nem látszik drámainak a britek – a UKIP és a toryk – távozása miatt. Biztos azonban, hogy az agresszívebb, koordináltabb és rossz esetben a jelenleginél számosságában is nagyobb szélsőjobbos jelenlét zavarni fogja a kompromisszumok kialakítását, megnehezítheti a döntéshozatalt az Európai Parlamentben.
A német fővárosban oktató magyar szakértő emlékeztet, hogy az Európai Parlament kötőerővel bíró, fontos döntéseit kétharmados többséggel hozza. Az pedig nem kizárható, hogy az euroszkeptikus/szélsőjobbos erők elérhetik az egyharmados blokkoló kisebbséget. Adott esetben például megakadályozhatják egy nekik nem tetsző bizottsági elnök megválasztását vagy akár azt is, hogy hivatalba lépjen egy olyan Európai Bizottság, amelynek összetételét ők elfogadhatatlannak nyilvánítják. Hegedűs Dániel legfeljebb annyi vigasztalót tud ehhez hozzátenni, hogy ő ezt nem tartja nagyon valószínűnek.
Orbán Viktor és Emmanuel MacronA választások tétje mindenképpen nagy. Sikerül-e megőrizni az Európai Unió döntési és cselekvési képességét? Sikerül-e fenntartani egy pozitív integrációs irányt, vagy az EU integráció iránt leginkább elkötelezett intézménye, a parlament elveszíti úttörő szerepét? Ha így történik, akkor Európa még az eddiginél is kevésbé hatékonyan reagál majd a kihívásokra, felgyorsulhat az EU eljelentéktelenedése.
Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai elemzője hangsúlyozza: nemcsak az fontos, hogy a szélsőjobboldali, idegenellenes, EU-ellenes, establishment-ellenes erők milyen mértékben tudnak előretörni, hanem az is, hogy milyen szövetségi rendszert tudnak kiépíteni. Jelenleg négy frakcióban szóródnak szét, és együttműködésük akadozik. A Varsóban élő elemző szerint a legfrissebb felmérések Európa-szerte azt mutatják, hogy visszaszorulóban vannak a konzervatív középpártok, és előretörnek a radikálisak. Ha ezek az erők összefognának, valószínűleg képesek lennének megszervezni a második legnagyobb frakciót az egyébként szintén megosztott Európai Néppárt (EPP) mögött. Ebben a frakcióban ül a Fidesz, amelynek nem kisebb az ambíciója, mint hogy illiberális irányba terelje a legnagyobb képviselőcsoportot, és ha pártszakadásra kerül sor, ha folytatódik a centrumpártok mélyrepülése, akkor ebből a frakcióból is sokan átülhetnek az euroszkeptikusok közé.
A nacionalisták internacionáléja azonban nem könnyen alakulhat meg. Zgut Edit úgy látja: egyáltalán nem véletlen, hogy az establishment-ellenes pártok nem egy asztalnál ülnek.
Az eurózónával, a kötelező kvótával és sok más kérdéssel kapcsolatban is súlyos nézeteltéréseik vannak. Hegedűs Dániel arra emlékeztet: Matteo Salvini olasz belügyminiszter pártja, a Liga és a Fidesz nem tudna egyformán szavazni például a kvóták ügyében, a radikális baloldali Öt Csillag Mozgalom nem tudna beülni egy frakcióba Marine Le Penékkel vagy az Osztrák Szabadságpárttal.
A jövő májusi választások kimenetele részben attól függ, sikeres lehet-e Orbán szándéka arra, hogy a kampány és a szavazás „együgyű” legyen: ahogyan a hazai országgyűlési választások, az is csak a bevándorlásról szóljon. Balázs Péter, Magyarország első uniós biztosa, volt külügyminiszter arra hívja fel a figyelmet, hogy az európai parlamenti választások tematizálásán 27 tagállamban országonként legalább öt párt töri a fejét, azaz uniószerte több mint száz párt fújja majd a harsonákat különböző módokon. Ha vannak is összecsengő témák, mint amilyen a bevándorlók ügye, akkor is más lesz majd a dallam az első számú célországban, Németországban, mint például Olaszországban, ahová máig érkeznek menekülők, vagy Ausztriában, amely tranzitország. Ezektől persze különbözik az, ahogyan Magyarországon és Orbán hatására a visegrádi országokban kezelik a migráció ügyét, miközben ezekben az országokban nincs bevándorló. Magyarországon azért, mert Orbán felhúzott egy rövidke kerítést, és embertelen módon jár el a menekültekkel, a másik három országban pedig, mert nem is jár arra senki. A volt EU-biztos példaként a német sajtót hozza fel, ahol az elmúlt napok vezető híre az volt, hogy már 300-400 ezer között jár azoknak, a 2015-ben vagy később érkezett menekülteknek a száma, akik munkába álltak és társadalombiztosítást fizetnek. Ez egészen más, mint ahogyan a magyar kormánysajtó emlegeti a migránsokat. Balázs Péter azt is hozzáteszi: Orbánnak azért sem sikerülhet a hisztérikus bevándorlásellenességet kiterjeszteni az unió egészére, mert lesznek más izgalmas témák is. Például a gazdasági növekedés, az Egyesült Államokkal való kereskedelem, a Brexit következményei vagy az, hogy hová lesz az Európai Unió pénze, kik vágják zsebre, és milyen haszonnal – mondjuk Magyarországon.
A volt külügyminiszter szerint csalóka jelenség, hogy a magyar miniszterelnökről sokat írnak a világsajtóban, gyakran emlegetik más politikusok. Ez nem valódi befolyását mutatja, mert ő csak „vétójátékos”. Abból él, hogy néhány lépést meg tud akadályozni az Európai Unió döntési mechanizmusa miatt, miközben pozitív javaslatai nincsenek. Olyan, mint a rossz gyerek az iskolában: szemtelenkedik, belerúg a többiekbe – persze hogy emlegetik. Más országok gazdasági erejükkel, innovatív kormányzati megoldásaikkal, érdekes jövőképükkel hívják fel magukra a figyelmet. Orbán azzal, hogy destruktív módon viselkedik, és beavatkozik egyes országok belügyeibe. Próbált szövetséget kialakítani Horst Seehoferrel, a CSU vezetőjével, reménykedett abban, hogy közel kerülhet az osztrák kormánykoalícióhoz, megpróbált beleszólni a macedóniai és a szlovéniai választásokba, most pedig az olasz Ligával flörtöl. Előbb-utóbb azonban mindenütt kiderül, hogy
amikor a megoldásokat keresik, Orbán akadállyá válik.
Európai szintű ügy-e a harcos bevándorlásellenesség, vagy csak a magyar belpolitika gumicsontja? Hegedűs Dániel válasza: európai szintű belpolitikai gumicsont. Kétségtelen, hogy még a Földközi-tengerről érkező menekültek száma is a 2015-öt megelőző szintre csökkent, miközben a balkáni útvonal bezárult. Európa számos országában mégis a bevándorlás maradt a meghatározó kérdés, mert azok a politikai erők, amelyek ebből szerzik a támogatottságukat – az olasz Ligától kezdve az Osztrák Szabadságpárton keresztül a német AfD-ig és a magyar Fideszig – abban érdekeltek, hogy a feszültséget napirenden tartsák, nem pedig abban, hogy feloldják. Ebből a szempontból tanulságos volt Orbán és Salvini összeborulása, miközben az olaszok elemi érdeke a bevándorlók elosztása az unióban, a magyar miniszterelnök pedig minden lehetséges fórumon elutasítja a kvótákat. Mindez nem zavarja együttműködésüket, mert éppen
abban érdekeltek, hogy ne jöjjön létre egy, a kvótakérdést lezáró álláspont.
Ugyanakkor Orbán és Salvini találkozója lendületet ad Emmanuel Macronnak is, aki nem sok sikerrel, de mégiscsak Európa-párti üzenetet fogalmaz meg. A már idézett Ivan Krastev is azt hangsúlyozza: az, hogy az amerikai elnök volt tanácsadója, Steve Bannon megpróbálta Orbánt az európai Trumpként eladni, a jelek szerint inkább ártott neki, mint használt volna. A populizmus felemelkedése mobilizálta az Európa-pártiakat, akik az ő várakozása szerint a jövő májusi választásokon végre aktívabbak lesznek, mint az euroszkeptikusok.
„A migrációpárti erők újabb elkeseredett rohamot kezdtek el Magyarország ellen. Egy kőkemény időszak jön, minden eddiginél jobban meg kell acéloznunk magunkat.” Az ATV értesülése szerint ezt mondta Szijjártó Péter külügyminiszter az augusztus végi nagyköveti értekezleten. Nyilván arra utalt, hogy az Európai Parlament szeptember 11-én tárgyalja az úgynevezett Sargentini-jelentést, amikor a képviselők arról szavaznak majd, hogy Magyarország ellen elindítsák-e az úgynevezett hetedik cikkely szerinti eljárást. Nem sok esély van arra, hogy az uniós közjogi eljárásnak utat nyissanak. Ráadásul miközben a processzus hosszadalmas lenne, azonnal felfűtené Orbán itthoni és európai Brüsszel-ellenes kampányát.
A vitában ettől még Orbán ismét személyesen is részt vesz. Mivel mind az Orbán, mind az őt támogató európai politikusok érdeke a konfliktus kiélezése és kirakatba helyezése az EP-kampányra készülve, minden bizonnyal újabb parázs jelenetekre lehet számítani a strasbourgi ülésteremben. És
borítékolható, hogy folytatódik a süketek párbeszéde.
A dokumentum összeállítói elmondják majd, hogy Magyarországon rendszerszintűvé vált a korrupció, a kormány leépítette a demokrácia jogállami biztosítékait, bekebelezte a média döntő részét. Orbán pedig egyáltalán nem felel az érvekre, saját hazai közönségének játszik majd. Soros-tervet emleget, arról beszél majd, hogy Magyarország támadás alatt áll, mert nem ért egyet a kvótával. A Fidesz-párti magyar választók mindezt szokás szerint el is fogadják majd; sokkal izgalmasabb kérdés, hogy úgy csinál-e majd a néppárti közönség, mintha mindezt szintén bevenné. Zgut Edit szerint a szavazás lakmuszteszt lesz az EPP, azon belül a német CDU/CSU-delegáció Orbánnal szembeni lojalitásáról. Az elemző arra emlékeztet: az EPP megosztott volt ugyan a Sargentini-jelentésről szóló szakbizottsági (LIBE) szavazáskor, ahol az eljárás megindítását 9-8 arányban szavazták le a néppártiak, ám igencsak figyelemre méltó, hogy a kilenc nem szavazatból hatot magyar szavazó adott le, mert fideszesek ugrottak be egyes képviselőket helyettesíteni. Most eljöhet az igazság pillanata: kirajzolódhat, hogy a néppárti többség kitart-e Orbán mögött.
