Orbán és az egyház, választások idején

Gondoltam, a Biblia állandóságáról és a felekezeti hovatartozás praktikus szempontok alapján történő többszöri megváltoztathatóságáról fog majd beszélni.

Milyen hasznos is a közéletben, ha valaki hirtelen csatlakozik a hadhoz, bár József Attila ezt nem tanácsolta, de hogy a különféle egyházak közötti cikcakkjait és a katolicizmushoz való tartozás praktikumát éppen a reformátusok előtt kívánja ecsetelni Orbán, azért ez ébreszt kétségeket.
A Fidesz elnöke a következő bibliai sort idézte: „Mert minden gonosz gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magukat átalszegezték sok fájdalommal.”

Orbán Viktor például annyira nem szereti a pénzt, hogy soha sem volt székházügy, bányaügy, sem A, sem B Reklám Kft., de még taggyűlés sem, hogy más sosem volt dolgokról ne is beszéljünk, mert csak megtörnénk az áhítatot.
És egy rendkívüli éleslátásra utaló kijelentés: Orbán Viktor szerint alig hallani arról a tényről, hogy ezt a válságot valójában emberek okozták, hogy „ez egy ember okozta válság”.

Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy egy emberek által létrehozott világban vajon ki mások okozhatnak válságot, mint maguk az emberek. Persze a mondat hangsúlyozásával is lehet némi csúsztatásokat elkövetni.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyházi környezetet. Talán azt akarta mondani Orbán, van itt egy szép és üdvözítő, a Jóisten által megteremtett bankrendszer és angyalszárnyú brókervilág, tele a köz iránti, mérhetetlen jó szándékkal és segíteni akarással, és akkor jön az ember – lehet, hogy csak egy –, belepiszkál, és elrontja az egészet.

Soroljuk hát fel Orbánnak azon cselekedeteit, amelyekben kikristályosodik a kereszténység valamely alapértéke.

A „megbocsátás” keresztényi erényét például folyamatosan gyakorolja. Összes bakugrását és extremista kiszólását megbocsátja magának. Sajnos ez annyira lefoglalja, hogy másokkal szemben ezt a szép erényt már nem is tudja gyakorolni.

(Név és cím
a szerkesztőségben)