Opera Aldo Moro fogságáról
Bariton hang énekli Aldo Moro tragédiáját. A Vörös Brigádok által 1978-ban elrabolt és meggyilkolt kereszténydemokrata politikus, többszörös miniszterelnök, pártelnök most operaszínpadon is megjelent.
Andrea Manucci kamaraoperájának, amelynek librettóját a rockzenészként is elismert Marco Ongaro írta, február elején tartották az ősbemutatóját Párizsban. A Batignolles-i kálvinista templomban az Opéra de Poche társulat adta elő Luigi Cerri rendezésében, Andrea Battistoni vezényletével a párizsi Olasz Intézet és a Dante Intézet támogatásával.
De miért éppen Párizsban? A válasz egyszerű és meglepő egyszerre: Olaszországban nem találtak olyan színházat, ahol bemutathatták volna. Most a premier után Verona már hajlik rá, állítólag maga a veronai püspök is áldását adta az előadásra. Pedig a szerzők már három évvel ezelőtt, a Moro-gyilkosság évfordulóján szerették volna bemutatni darabjukat.
A modern olasz történelem egyik legmegrázóbb eseményét Manucci és Ongaro klasszikus tragédiává stilizálva dolgozták fel. Mindössze három szereplője van a drámának, maga Moro, a baljós látnok Cassandra és egy Angyal. Ez utóbbiak a világi, illetve a vallásos kultúra jelképei. „Mi, ellentétben a mai modernizálásokkal, mint például azzal a Comédie-Francaise-előadással, amelyben Héraklész brókerként jelenik meg, az antik tragédiákhoz nyúltunk vissza” – mondja Ongaro. Manucci szerint a kezdeti erőszakos zenének fokozatos befelé fordulása azt a folyamatot hivatott bemutatni, ahogyan Moro szembenéz a halállal és megbékél a sorsával.
Kellenek-e „aktuális témák” a mai operaszínpadokra? Mannuccinak nincsenek kétségei: „A zeneszerzőknek újra meg kell találniuk elvesztett társadalmi szerepüket és tartalmat kell adniuk a zenének” – mondja.
