Nyugat-európai célállomások

A menekültek ügye itt igencsak foglalkoztatja az embereket, a médiát és a politikát. A szövetségi belügyminiszter idén akár 800 ezer menedékjogi kérelemmel számol, Joachim Gauck államelnök pedig „egy világos és egy sötét Németországról” beszél.

A berlini Wilmersdorf régi városházának épülete előtt a biztonsági őr fáradtan szuszog, állandó a jövés-menés. Ám tavaly óta már nem a helyiek járnak ide ügyeiket intézni: néhány hete olyan emberek forgolódnak a házban, akik külföldről menekültek ide, s mellettük olyanok, akik segíteni akarnak nekik. Az öreg irodaépületben ötszáznál több embernek alakítottak ki szükségszállást.

A menekültkérdés már régen ott van a német emberek mindennapi életében, akárcsak a nagypolitikában. Tavaly 200 ezren kértek menedékjogot, ezen idén már rég túl vagyunk. A hatóságok az elmúlt évi kérelmek megnégyszereződésével számolnak, miközben Magyarországon néhány év alatt harmincszorosára szökött fel az érkezettek serege. Az ottani viták híre a szerb határon épülő kerítésről eljutott a wilmersdorfi szükségszállásra is. „Mi itt nem építünk kerítéseket” – mondja a menekülteket gondozó segélyszervezet embere, amikor megtudja, hogy magyar újságnak készül a beszámoló.

Az emberáradat nagy kihívás a német hatóságoknak. A táborok már túlzsúfoltak, ezért sportcsarnokokban, üres raktárhelyiségekben vagy éppen középületekben alakítanak ki szükségszállásokat, és a rengeteg önkéntes segítő nélkül ez nem volna lehetséges. Közéjük tartozik Martina Schröder. Ő kezdeményezte az Üdvözöljük Wilmersdorfban!-akciót, amelynek keretében mintegy 150 önkéntes gondoskodik az érkezőkről Berlinnek ebben a városrészében. Ők segítettek az átmeneti szállás kialakításában, ők gyűjtik a ruhát és a többi adományt, miközben németre tanítják a jövevényeket. Elkötelezettségük példája annak a „világos Németországnak”, amelyről Joachim Gauck államelnök beszélt, amikor meglátogatta a wilmersdorfi szállást.

A másik oldalon van a „sötét Németország” (ugyancsak Gauck megfogalmazása). Azok a települések, ahol ezrek tüntetnek a külföldiek ellen, ahol gyújtogatásos merényleteket követnek el szállásaik ellen. Legutóbb Nauen és Heidenau kisvárosok nevei kerültek címoldalra a médiában: Nauenban felgyújtották egy épületet, ahová menedékkérők érkeztek volna. Heidenbauban Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke a helyszínre látogatva csőcseléknek minősítette a külföldiek ellen tüntetőket, és elítélte a történteket. Angela Merkel kancellár is elhatárolódott, mondván: „Szégyen és gyalázat, amit itt meg kellett élnünk.” Amikor azután Merkel néhány nappal később ellátogatott a városkába, szélsőjobboldali tüntetők „a nép árulójaként” mocskolták őt.

A menekültszállások elleni támadások száma 2015 első felében jelentősen emelkedett, már eddig többet követtek el, mint tavaly összesen. Pedig már 2014-ban is háromszor annyi támadás volt, mint az előző esztendőben. Az első félév 202 támadásának több mint a kétharmada mögött a szélsőjobb állt, s a politikusok – akárcsak az önkéntes segítők, mint Martina Schröder és társai – félnek, hogy még ez is csak a kezdet. „Nem lehet már egyes, elszigetelt esetekről beszélni”, mondja Martina.

Itt van Sondershausen példája. A 22 000 lelkes észak-türingiai városka még nem tartozik a „sötét Németországhoz”, de az első árnyak már a múlt év végén, hónapokkal 2015 nagy menekültáradata előtt jelentkeztek. Miután ismertté vált, hogy egy ifjúsági szálláson menedékkérőket fognak elhelyezni, megalakult – vélhetően a szélsőjobboldali NDP kezdeményezésére – a Sondershausen a menedékjoggal való visszaélés ellen elnevezésű Facebook-csoport. A csoportot pillanatok alatt kétezernél is többen lájkolták a közösségi oldalon, majd hamarosan a menekülteknek címzett gyűlölködő üzenetek jelentek meg a helységnévtáblákon. Az ügy országos feltűnést keltett.

Sondershausenben és környékén azóta ötszáznál több menedékkérőt helyeztek el, de egyre nehezebb fedelet keríteni az újonnan érkezőknek. „A helyi hatóság délelőtt kap egy telefont, hogy este busz érkezik, húsz újabb menekülttel”, mondja Andrea Hellmann, a Thüringer Allgemeine helyi tudósítója. Az internetes hangulatkeltés ellenére itt nem fajult el a helyzet, de a képtelen híresztelések foglalkoztatják az embereket. Mint például az, hogy azért kellett bezárni napokra a városi fürdőt, mert a menekültek ürüléke megfertőzte... „Aki ilyesmit el akar hinni, az el is hiszi” – mondja Hellmann, aki ugyanakkor tanúja a helybéliek sokrétű segítőkészségének is: gyűjtenek ruhát, egyebet, és sok mindenben támogatják az érkezőket.

A félelmek hasonlóak a német fővárosban és vidéken is. Az emberek félnek a bűnözés növekedésétől, attól, hogy ingatlanaik értéke csökken vagy hogy környezetük szennyeződik. „A tapasztalatok szerint ezek a félelmek alaptalanok” – halljuk Wilmersdorfban Martinától. „Az egyik új szálláshelyen korábban ifjúsági klub működött – akkoriban ott sokkal több volt a lárma és a szemét...” Ennek ellenére komolyan kell venni a polgárok aggodalmait, hiszen gyakran kész tények elé állítják őket, amikor menekültszállást rendeznek be szomszédságukban.

Németország anyagi tekintetben képes kezelni a kérdést, hallhattuk nemrég Wolfgang Schäuble pénzügyminisztertől. Legutóbb megduplázták a forrásokat, amelyeket a tartományok és a települések a menekültekkel kapcsolatos kiadásokra a szövetségi költségvetésből kapnak. Ugyanakkor eleven a munkaerőpiac: 550 000 munkahely betöltetlen, keresnek szakképzetteket csakúgy, mint képzendő fiatalokat, és egyes vállalatok már ki is használják a menekültek kínálta lehetőségeket.

A wilmersdorfi régi városházán nem szűnik a látogatók áradata. „Hogyan segíthetek?” – kérdi az egyik. „Tud szerbül?” – tudakolják a másiktól. A biztonsági őr udvarias, de hiteles ok nélkül senkit be nem enged, hiszen nem mindenki akar segíteni, aki jelentkezik. Stuttgartban például a szcientológusok és Jehova tanúi próbálnak követőket toborozni a menekültek között. Ez is a képhez tartozik ebben a folyamatban, amely sokáig fogja még foglalkoztatni az embereket, a médiát és a politikusokat. Németországban csakúgy, mint egész Európában.

Sebastian Garthoff
(Berlin)