NSU-sztori

A Duna-parti Riedlingenben szövőgépeket gyártó cég az 1873-as alapítás után hét esztendővel települt át a névadó városkába, Neckarsulm-ba. (Innen a név: NeckarSUlm). Többnek bizonyult ez, mint játéknak a betűkkel – a német császárságban, a Rajna mellékfolyójának partján legendássá vált márka született. A pompás gyümölcsöseiről, borairól, szorgos parasztjairól és ipari munkásairól híres (ma baden-württembergi) régióban jól megfért egymás mellett, hogy a kezdetben textilipari gépeket gyártó cég azután biciklik, majd 1901-től motorizált kétkerekűek gyártásába kezdett. Az egyhengeres, kétütemű szériát 1909-ben váltotta fel a kéthengeres sorozat, amelynek nyergében akár 30 km/órás tempóval is lehetett „száguldani”.

Katona-motor és luxusautó

Az első világháború idején a hadsereg is megismerte az 500 és 800 köbcentis, kéthengeres, négyütemű NSU motorkerékpárok erényeit. Utóbb négy- és hathengeres, elegáns automobiljaik a felső tízezer kedvencei lettek, különösen, hogy kompresszoros versenykocsijuknak kevés ellenfele akadt a 20-as, 30-as években. A válság azután őket is elérte: tömeges elbocsátások, majd az autógyártás teljes leállítása 1932-ben. Fellendülést a háborús előkészületek, majd a Wehrmacht rendelései hoztak, amelyeket részben kényszermunkásokkal teljesítettek. A neckarsulmi tervezők legfurcsább alkotása a második világháború frontjain mostoha körülmények között is strapabíró, négyhengeres, 1,5 literes motorú, 36 lóerős, hátul lánctalpas, elől egy kerekű jármű volt.

Békés évek

A bombázásoktól szétrombolt üzemben 1945-ben újra kezdődhetett a gyártás. Évekig a motorkerékpár állt előtérben: gyorsan fogytak az egyhengeres kismotorok, robogók, mint a Fox, a Konsul, a Superlux, a Supermax, a Lambretta. Ez utóbbi, olasz licenc alapján gyártott csinos mopedből hat év alatt közel 120 ezer példány született: az NSU az Adenauer-korszakban a világ legtermékenyebb motorkerékpár – gyártója volt. 1955-ben például 350 ezer különböző típust készítettek s azokat 90 országba exportálták is. A cég nevét olyan sportos rekordok öregbítették, mint az áramvonalas karosszériába bújtatott, 2 hengeres, 500 köbcentis, kompresszoros motorkerékpárjukkal elért 290 km/órás csúcstempó. Szintén az 50-es évek újdonsága a kezdetben háromkerekű, kiskabinos NSU Prinz, mely a második világháború utáni autógyártás újjáéledésének előfutára volt. Már a berlini fal 1961-es felhúzása előtt is sok száz, négykerekű, farmotoros, 583 cm³-es „Herceg” (= Prinz) futott a nyugatnémet utakon, melyek erőforrását eredetileg kétkerekűekbe tervezték.

Magyarországra is eljutottak a 60-as években az NSU jó kisautói: a kezdetben két -, majd ’64-től négy hengeresres „fürdőkád” formavilágú modellek ihlették meg aztán a szovjet mérnököket, hogy a Prinz-szériáról lekoppintsák a jó öreg Zaporozsecet...

A Wankel-motoros, 1967-ig gyártott, nyitott NSU Spider a maga korában műszaki szenzáció volt A TT-sorozat a rallivilágot is felbolygatta: ez a két betű köszön vissza az 1969-ben az Audi AG-hez került NSU örökségeként a Győrött gyártott német-magyar sportkocsikban.

A varrógéptől a motorkerékpáron át a kitűnő autókig ívelő neckarsulmi járműtörténet két szomorú szereplője a korát mind technikailag, mind formailag megelőző NSU/VW K 70-es típus és az ugyancsak a 60-as évek második feléből származó, Wankel-motoros NSU Ro 80-as modell, amely áramvonalas karosszériájával iskolát csinált.

Az NSU 1969-ben olvadt be a mai Audiba. Az NSU hajdani neckarsulmi üzemében (amely szorosan együttműködik a győri Audi Hungáariával) 12.500-an dolgoznak, s ma is kiváló autókat készítenek: ott készül többek között az Audi A6 és az A8.