Nincs rátok szükségünk
Vajon már megkezdődött a jövő áprilisi választási kampány Magyarországon? – teszi fel a kérdést a Financial Times beyondbrick nevű szerkesztőségi blogjában a szerző, Jonathan Wheatley. Az alábbiakban összefoglaljuk az angol gazdasági lapban olvasható elemzést.
Hétfőn robbant a hír, miszerint Magyarország idő előtt visszafizeti a 2008-ban felvett hiteléből még hátralévő 2,2 milliárd euró tartozását az IMF-nek. Erős a gyanúnk, hogy ez a lépés inkább tekinthető politikai húzásnak, semmint gazdaságinak.
A gazdasági minisztérium augusztus 12-ig, vagyis hét hónappal a 2014. márciusi lejárat előtt kiegyenlíti az ország tartozását az IMF-nek. A Standard Bank elemzője, Timothy Ash véleménye szerint, ez jókora érvágást jelent: mintegy harmadával csökkenti az ország devizatartalékait. Kétségtelen – teszi hozzá Ash –, hogy a kormány egyrészt azzal fog érvelni, az idő előtti visszafizetés csökkenti a következő 18 hónapra az adósságszolgálat költségeit és nyomását. Másrészt az államadósság GDP-hez mért arányát mintegy 2 százalékkal fogja csökkenteni, melyet a magyar kormány a mostani 78 százalékról (jelenleg államadósság 80 százalék körül mozog – a szerk.) 50 százalékra kíván redukálni.
Mint emlékezetes, Orbán Viktor miniszterelnök és kormányzó pártja a tavalyi év zömét azzal töltötte, hogy minden alkalmat megragadott arra, hogy az IMF-re lövöldözhessen, míg végül bezárta a hitelintézet budapesti irodáját. Tíz hónappal a magyarországi választások előtt, az IMF-nek adott búcsúcsók ugyancsak hangosan csattan. Ám a Fidesznek nincs miért aggódnia. Elvesztett népszerűségéből máris visszaszerzett valamennyit, az ellenzéki pártok pedig változatlanul a tőlük megszokott zavart, szétszórt állapotban vannak. Hivatkozva az Eurasia Group elemzőjére, Mujtaba Rahmanra, magunk is kihangsúlyozzuk, hogy a Fidesz népszerűsége 2013 júliusában 27,5 százalékra nőtt a tavalyi azonos időszak 19 százalékához képest. Ennek magyarázata a kormány különféle rezsicsökkentései, amelyek (érthetetlen módon – a szerk.) ellensúlyozni látszanak a kormány oktatási és egészségügyi politikáját, valamint a szociális kiadások drasztikus lefaragását érő hangos tiltakozásokat.
Mi több, az MSZP és a szélsőjobboldali Jobbik (ellenzéki pártok) támogatottsága alapvetően változatlan (az előbbi 14, az utóbbi 8-10 százalék körül áll). Az Együtt 2014 jelenleg mintegy 20-22 százalékot (? – a szerk.) tudhat magáénak (és ezek a becslések valószínűleg nagyvonalúak, mert az ellenzéki szavazatok egyszerű összeadása alighanem torzítja a számokat – például a zöld LMP támogatói aligha fognak az MSZP-re szavazni).
Jelzés értékűnek mondható, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint ugyan a magyarok 52 százaléka szeretne kormányváltást, de 62 százalék elégedetlen az ellenzék jelenlegi összetételével, és ezért nem lát alternatívát. Ez az ellenérzés valószínűleg nagy hatással lesz a választási részvételre is (egy friss adat szerint akár a lakosság 70 százaléka is távol maradhat az urnáktól).
Mindezen tényezők kombinációja a kormányzó párt jelenlegi elsöprő hatalmára mutat, valamint arra, hogy hiányoznak a hiteles alternatívák a Fidesz legyőzéséhez.
Ollózta és fordította: Markó Beáta
