Nincs abban semmi különös, hogy Orbán remekül kijön Putyinnal
Továbbra sem kerül le a lengyel lapok hasábjairól a paksi atomerőmű bővítésének témája. A Gazeta Prawna című vezető gazdasági napilap a fenti címmel közölt kommentárt Orbán és Putyin megállapodásáról. Az írás ennek kapcsán kommentálja a magyarok külgazdaság-politikáját.
A szerző, Nino Dzikija kiemeli: a lengyel jobboldallal ellentétben a magyar miniszterelnök nem irtózik a keleti tőkétől, és mindenféle közbeszerzési eljárás nélkül a Roszatomot bízza meg az atomerőmű bővítésével. Hozzáteszi: a Kínával folyatott kereskedelmi forgalom ma rekordokat dönt.
A szerző részletesen elemzi, hogy a paksi erőmű két új blokkjának építésére semmilyen tendert nem írtak ki, és nem hivatalosan, de tudni lehet, hogy a formalitásokban Orbán Viktor moszkvai munkalátogatása során egyezett meg Putyin elnökkel. A még a kommunista időkben épített erőmű a magyar áramszükséglet 43 százalékát elégíti ki.
Az oroszokon kívül a két új reaktor megépítésére készen állt a francia Areva és a japán-amerikai Westinghouse cég is, s erről közbeszerzési eljáráson kellett volna dönteni – a megbízás 10 milliárd dolláros. Az uniós szabályokkal ellentétben azonban mellőzték az eljárást az oroszok javára, de mivel nem új atomerőmű építéséről, hanem a régi bővítéséről van szó, reménykedni lehet abban, hogy az EU nem emel kifogást.
Elemzők szerint nincs abban semmi különös, hogy a jobboldali Fidesz vezetője remekül kijön Vlagyimir Putyinnal. „Orbán olyan, mint a magyar Putyin, mind a két vezető a hagyományos értékek védelmében lép fel, ezért viszonylag könnyen egyezségre jutnak gazdasági kérdésekben” – mondta a lapnak Jevgenyij Mincenko orosz politológus.
Orbán kormánya két év óta aktívan realizálja a „keleti szél” doktrínáját a külpolitikában. Moszkván kívül Orbán barátságosan tekint Pekingre is, annyira, hogy 2011-ben a kommunista Kínával való jó kapcsolatok fenntartása végett lemondott a Budapesten tartózkodó Dalai Lámával való találkozóról is. Ez annál inkább különös – írja a szerző –, mert 1989-ben Orbán fiatal és bátor ellenzékiként az élére állt a Tienanmen téri vérengzések elleni tüntetéseknek. Előző miniszterelnöksége idején (1998-2002) pedig találkozott is a tibeti vezetővel.
Orbán pragmatikus fordulata az emberi jogokat sértő országokkal való viszonyban a 2010-es hatalomba való visszatérése után történt. A szakemberek véleménye szerint a változást a gazdasági feltételek diktálták, mert Orbán Magyarországot a gazdasági csőd szélén találta, de ennek dacára a hatalom átvétele után két hónappal feladta az együttműködést az IMF-fel, arra való hivatkozással, hogy annak feltételei kedvezőtlenek. A bankok adóterhei növelésének ötlete éles konfliktussal fenyegetett a nyugati fővárosokkal.
Az orosz és kínai kapcsolatok szorosabbra fűzésével Orbán arra számított, hogy diverzifikálni tudja a külföldi beruházásokat abban a helyzetben, amelyben az uniós elittel való ellentétei a nyugati befektetők kivonulásával fenyegettek. Orbán a kínai kapcsolatokat elsőrendű jelentőségű új szövetségként értékelte. „Kína és Magyarország megértik a világot, annak törvényeit, és azokat az egyszerű igazságokat, amelyek azt szabályozzák. Ugyanolyan a viszonyunk a munka- és az értékteremtés alapú gazdasághoz” – mondta 2011-ben egy budapesti konferencián.
A Pekinghez való közeledés azonban kisebb haszonnal járt, mint azt ez a kormány várta. Igaz, hogy az Orbán-kormány alatti kereskedelem Kínával rekordot ért el, 2012-ben 8 milliárd dolláros volt, s ez 25 százalékkal több, mint az azt megelőző három évben, ugyanakkor Budapest minden igyekezete ellenére a kínaiak nem segítették megmenteni a magyar légitársaságot, amely 2012-ben ment csődbe. Kína nem köteleződött el a magyarok számára nagyon fontos infrastrukturális beruházásokban sem – például a fővárost a repülőtérrel összekötő gyorsvasút megépítésében. Budapest eddig nem kapta meg a három évvel ezelőtt megígért 1 milliárd eurós kölcsönt sem a hasonló beruházásokra.
