Newtown után
A húsz kisiskolás és hét felnőtt halálát okozó newtowni mészárlás országos vitát váltott ki a fegyvertartási engedélyekről az Egyesült Államokban, és az erőszakmentes nevelés elvéről világszerte. A newtowni gyilkos ugyanis egy civilizációs tabut lépett át. A gyermeki ártatlanság tiszteletben tartásának tabuját. Ez magyarázza az óriási felháborodást világszerte. Mert igaz, gyermekek eddig is haltak meg, ma is halnak meg háborúban, ám a gyilkosság szándéka nem célzottan ellenük irányul. Newtownban viszont ez történt. KASZA LÁSZLÓ írása.
Ilyet normális ember nem tehet. Igaz. Ámokfutók esetében elmebetegekkel van dolgunk. Teljesen kizárni ilyen szörnyűségek megismétlődését nem lehet. De a most folyó vitában egyre inkább kikristályosodik az a felfogás, hogy a rövid távú megelőzés során első lépés a fegyverekhez való hozzáférhetőség korlátozása, hosszú távon pedig – ez még fontosabb – az erőszakmentes nevelés. Olyan társadalmi légkör kialakítása, amelyben az ellentéteket nem pisztollyal, késsel vagy pofonnal, hanem békés módszerekkel intézik el.
A fegyvertartás engedélyezése mindenekelőtt az Egyesült Államok problémája. Az amerikai alkotmány 1791-ben elfogadott második kiegészítő paragrafusa feljogosít minden állampolgárt a fegyvertartásra. De miután a törvény szövege nem volt egyértelmű, évszázados interpretációs vita előzte meg a Legfelsőbb Bíróság öt évvel ezelőtt hozott, eddigi végső ítéletét. A konzervatív többségű testület a második kiegészítő paragrafust a fegyvertartási engedély garanciájaként értelmezte. De az ügy nincs lezárva, mert a döntésnek olyan következményei vannak, mint Newtown.
Az iskolai gyilkosság óta nyilvánosságra került adatok szerint annyi kézifegyver van magántulajdonban, hogy tíz amerikai állampolgár közül kilencnek jut belőle. Legtöbb a revolver, pisztoly, ezekhez még vásárlási engedély sem kell. Ma nem atomtöltetek, kémiai fegyverek ölik meg a legtöbb embert, hanem a pisztolyok, revolverek. Nem igaz, hogy ezek elsősorban önvédelmet szolgálnak. Európában a magánszemélyek közötti, családon belüli nézeteltéréseket pofonnal, bicskával vagy durunggal „intézik el”. Amerikában sok esetben pisztollyal, mert az ott mindenki számára elérhető, mint nálunk a durung.
Feltehetőleg igazuk van azoknak, akik szerint az amerikai mentalitásban mélyen gyökerezik a fegyverimádat. A pisztoly az erő, a hatalom macsó kifejezője, a cowboy fegyvere, aki „először lőtt, aztán kérdezett”. Az ideál máig töretlen. Rövid, nagyon rövid kivétel volt a liberális Bill Clinton elnöksége, amikor a közvélemény negyvenkét százalékát sikerült meggyőzni arról, hogy a fegyverviselés „hazafiatlan magatartás”. Aztán jött szeptember 11. (támadás a Világkereskedelmi Központ toronyépületei ellen), és ettől kezdve a fegyvertartási engedélyek korlátozásának akár csak a gondolata is hazaárulásnak számított. A felfogás fő szószólója a National Riffle Associaton (NRS), a fegyvergyárosok és fegyvertartók négymillió tagot számláló, nagy hatalmú lobbiszervezete.
Newtown után az NRS rövid időre elnémult. Sokan gondolták, hogy az eddigi agresszív fegyverterjesztési politika átgondolásáról van szó. Tévedés. Egy hét után az NRS a korábbinál is agresszívabban érvelt a szabad fegyvertartás mellett.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
