Népszerű tolvajok – Korai kampány Oroszországban

Múlt vasárnap nyolcvankét orosz városban tíz- és tízezrek vonultak az utcákra, hogy tiltakozzanak az elképesztő méreteket öltő korrupció ellen. Öt éve ez volt az országban a legnépesebb ellenzéki megmozdulás. A rohamrendőrök több helyen könnygázzal, elektromos sokkolóval oszlatták a tömeget. Moszkvában állítólag nyolcszáz (még az állami hírügynökség szerint is ötszáz), Krasznodarban kétszáz, Mahacskalában 140, Szentpéterváron 130 tüntetőt, valamint több, a megmozdulásokról beszámoló bel- és külföldi újságírót állítottak elő. A londoni The Times moszkvai tudósítója szerint a tiltakozók soraiban a huszonéves fiatalok voltak többségben. A tüntetők „Oroszország szabad lesz” és „A tolvajnak börtönben a helye” feliratú táblákkal vonultak fel a nagyvárosok központi utcáin és terein.

A „tolvaj” szó ez esetben nem általában vonatkozott a sarki rend­­őrtől a miniszterhelyettesig kenő­­pénzt megkövetelő csinovnyikokra, hanem konkrétan a második számú állami hivatalnokot, Dmitrij Medvegyevet vette célba. Strómanjain keresztül a miniszterelnök több mint 1,2 milliárd dollár értékű vagyont harácsolt össze magának: egy palotát, két luxusjachtot, összesen százhektárnyi birtokot, állattenyésztő és borgazdaságokat odahaza és Olaszországban. Ezt állítja legalábbis dokumentumfilmjében Alekszej Navalnij ellenzéki vezető. Vasárnap ő volt az egyik első tüntető, akit Moszkvában a rendőrség őrizetbe vett és tizenöt napi elzárásra ítélt. A filmet állítólag csaknem kilencmillióan látták a YouTube-on, továbbá másfélszer ennyien a Vkontaktye nevű, a Facebookhoz hasonló közösségi hálón. Putyint ugyan a korrupciós vádak – legalábbis Oroszországban – eddig elkerülték, ám nyilvánvaló, hogy Medvegyev az ő embere, aki öt évvel ezelőtt engedelmesen lehetővé tette neki, hogy vele ismét helyet cserélve, harmadszor is betölthesse az elnöki posztot.

MTI/EPA/Makszim Sipenkov

A korrupció elleni harcot zászlajára tűző Navalnij ma az orosz „másként gondolkodók” legismertebb és legelismertebb alakja. Népszerűsége azonban fölöttébb relatív. A Levada központ nevű, többé vagy kevésbé megbízhatónak számító közvélemény-kutató cég februári felmérése szerint az orosz polgárok 53 százaléka egyáltalán nem ismeri, és az őt ismerőknek is csak tíz százaléka mondta lehetségesnek, hogy a 2018. évi elnökválasztáson rá szavaz. Alekszej Navalnij ugyanis már nyíltan bedobta a kalapját: bejelentette, hogy indulni kíván jövőre az államfői posztért. Ezt a hatalom könnyűszerrel megakadályozhatja, ugyanis egy korábbi – szerinte koholt vádak alapján indított – perben ötévi szabadságvesztésre ítélték, és csak feltételesen van szabadlábon.

Az orosz ellenzék igazi vezére Borisz Nyemcov volt, akit két évvel ezelőtt megöltek Moszkvában. Gyilkosait ugyan bíróság elé állították, de sokan úgy vélik: nem az igaziakat. A gaztett szálai állítólag Groznijba, a csecsen vezérhez, Ramzan Kadirovhoz vezetnek, sőt talán még messzebbre. A Le Figaro tudósítója szerint Nyemcov nélkül az orosz ellenzék „elárvult”. A jövő évi elnökválasztás potenciális résztvevői pedig – a dolgok jelenlegi állása szerint – még Navalnijnál is gyengébb pozícióból indulhatnak. Grigorij Javlinszkij liberális Jabloko pártjára a legutóbbi parlamenti választásokon a polgároknak mindössze két százaléka szavazott. Most azt ígéri, ha megválasztják, hét éven belül a rászoruló családok 130 négyzetméteres lakáshoz jutnak. Ezt viszont kevesen hiszik el neki. De lejáratta, illetve lejáratja magát a többi önjelölt is, köztük az orosz politikai élet populista bohóca, Vlagyimir Zsirinovszkij, és a kommunisták 73 éves vezére, Gennagyij Zjuganov is, akinek az indulását még pártja májusi kongresszusának jóvá kell hagynia. Az elnöki címért még harcba indulni kész politikusok – Bakasov, Polonszkij és a többiek – szinte teljesen ismeretlenek a választók tömegei előtt.

A negyedik elnöksége elé néző Vlagyimir Putyin népszerűségi indexe eközben magasabb, mint valaha: 80, más források szerint 84 százalék körül mozog. Ezt akkor alapozta meg, amikor a 2008-as válság előtt – nem utolsósorban a kőolaj magas világpiaci árának köszönhetően – egy évtizeden át gyorsan emelkedett Oroszországban az életszínvonal. Amikor pedig ennek a robbanásnak vége szakadt, Putyin a Krím bekebelezésével hó­­dította vissza elpártolni látszó híveit. Külföldön nehezen értik, hogy miközben az Ukrajna elleni agressziót világszerte elítélik, az orosz lakosság nagy-nagy többsége üdvözölte a félsziget visszatérését a haza keblére, és ezért még a gazdaság visszaesését, az oktatás, az egészségügy helyzetének stagnálását, sőt romlását (AIDS-járvány, elképesztő méretű drogozás) is hajlandó a hatalomnak megbocsátani.

Pontosabban, mindezzel a polgárok természetesen elégedetlenek, de alapvetően nem Putyin számlájára írják. Ő a „jó cár”, aki nem tud az igazságtalanságokról, és ha tudomást szerez róluk, közbelép és a nép javára ítél. Jó példa erre Okszana Szevasztidi esete. A nőt több mint kétes ürüggyel, hazaárulás címén hétévi szabadságvesztésre ítélték. Ügyét felvetették Putyinnak a televízióban is közvetített elnöki sajtóértekezleten, és azonnal intézkedett. Szevasztidit, akárcsak két másik, erősen vitatható jogcímen elítélt személyt, szabadlábra helyezték. Amikor egy gyárbezárás miatt a dolgozók között elégedetlenség tört ki, az elnök a helyszínre utazott, és mindent elrendezett.

Nyilvánvaló, hogy nemcsak az ellenzéke, hanem maga Putyin is készül 2018-ra, amikor – hacsak nem módosítják az alkotmányt vagy nem próbálkoznak újabb kormányfő-államfő „helycserével” – a 64 éves elnök utoljára kap esélyt rá, hogy további hat évig vezesse az ország szekerét és beírja magát hazája történelmébe. Bennfentesek szerint Putyin az elnökválasztást meggyőző eredménnyel, a leadott szavazatoknak legalább a 70 százalékával akarja megnyerni. Ezt az arányt veszélyeztethetik Navalnijék. A nyugati szankciók következtében előállt nehézségek paradox módon Putyint erősítik – ez az „ostromlott vár” pszichózisából következik. De nagyrészt őt erősíti a NATO-val való fokozott szembenállás, az „ismerjen el bennünket a Nyugat magával egyenlőnek” politikája és az ettől elválaszthatatlan, bár az életszínvonalat bizonyosan nem emelő, erőltetett fegyverkezés is. Elképzelhető, hogy az elnökválasztásig hátralévő időben Putyin levált egy sor népszerűtlen kormányzót, esetleg magát Medvegyev miniszterelnököt is meneszti.

2018 márciusáig még sok váratlan dolog történhet Oroszországban. Politikai robbanás azonban – bár egyesek ezt sem zárják ki – aligha következik be.