Nemkívánatos negyvenesek

A

Kommerszantgazdasági és közéleti lap fejvadászok, munkapszichológusok, vállalati HR-esek megkérdezésével készült összeállításban arról számol be, hogy az oroszországi munkapiacon nincs keletje a magasabb szintű tudásnak és szakmai tapasztalatnak, illetve az ezek birtokában lévő álláskeresőknek. A legnagyobb munkaközvetítő portálokon rendre jelennek meg olyan hirdetések, amelyekben 40 év alatti vezérigazgatókat és 30 alatti osztályvezetőket keresnek. A középvezetői és a nagyfőnöki pozíciókat kínáló hirdetések közel 75 százaléka megjelöli a jelentkező megkívánt életkorát.

Az oroszországi gazdaságban tehát az a sajátságos helyzet állt elő, hogy miközben az állam a nyugdíjkorhatár 65 évre történő emelését fontolgatja, addig 35-40 évesek is csak nagy nehezen kapnak menedzseri állást, a „mezei” szakképzett munkavállalók helyzete pedig még ennél is reménytelenebb: egy 35-38 évesnél idősebb pénzügyi szakembert könnyen elküldik, s szakmájában már aligha helyezkedhet le, egy sales manager életkori plafonja 35 év. Efölött számukra nincs pálya Oroszországban.

Így van ez a legtöbb szolgáltató-kereskedelmi szakmában. Ezekben egyáltalán nem érvényesül a több tapasztalat - magasabb beosztás/gyorsabb karrier összefüggés. Ellenkezőleg. A vállalkozások zöme úgy épül fel, hogy semmi szüksége a felső fokon képzett szakemberekre – a korrupcióval áthatott gazdaságban a valóságos konkurencia hiánya miatt a vállalkozó beéri akaratának ügybuzgó végrehajtóival. Ott, ahol a versenyelőnyöket a jó kapcsolatok biztosítják, a minőség másodlagossá válik. Következésképpen az a szakmai plafon, amelyet a vállalatok a nem vezető állásokban kívánnak meg, már 30-35 éves korban elérhető.

Természetesen szó sincs arról, hogy egy 40-50 éves szakember rosszabbul teljesít, mint egy harmincas, kevésbé irányítható lenne, nem illeszkedik be a fiatal kollektívába. Azonban a munkaadó utasításainak birtokában és saját belső meggyőződésének hatására a fejvadászok még interjúra sem hívják be a kicsit is idősebb jelentkezőket. Munkapszichológusok szerint a 45 évnél idősebbek elhelyezkedési problémáit nem vélt hiányosságaik okozzák – elavult tudás, kis teherbírás, a korszerű vállalati kultúrához és menedzseri stílushoz való alkalmazkodási képtelenség, amikre a munkaadók előszeretettel hivatkoznak -, hanem a fiatal vezetők éretlensége. A legmagasabb szakmai képzettséggel rendelkező topmenedzserek személyisége valahol a kamaszkorban, a középiskola szintjén rekedt meg, valóságos sokkot okoz nekik a sokféle emberrel való érintkezés, ezért egyszerűbb és biztonságosabb számukra, ha a náluk fiatalabbak beosztottakat alkalmazzák – írja a Kommerszánt.

Persze nincs kizárva, hogy a helyzet tíz év múlva, a mostani üzletemberek idősödésével meg fog változni. Addigra a kilencvenes évek demográfiai hullámvölgye „termékeként” a munkapiacon hiánycikké válnak a 25-30 évesek. Ráadásul a középkorúak kategóriájába egy olyan nemzedék lép, amely nem engedi ki a kezéből azt, amit egyszer már megkaparintott. A 90-es években a húszéves fiúk-lányok gyakran többet kerestek, mint az új idők szavára süket ötvenes szüleik. Ők a mostani harmincöt-negyvenesek, és többet keresnek, mint a mai húszasok. Eszük ágában sincs megszerzett pozícióikat harc nélkül átadni a – meglehet gyorsabb észjárású, céltudatosabb, képzettebb - fiataloknak. Vagyis eljöhet még a negyvenen felüliek ideje.

Addig is, a szolidabb életkorba lépők előtt feltárulhatnak jó lehetőségek, ha korábbi pozícióik, kapcsolati hálójuk révén eredményes lobbizást folytathatnak a vállalat érdekében az állami és kormányszerveknél. De itt is van plafon. Ugyanis az életkorral járó tapasztalatoknál fontosabb a mentalitás – idézi a Kommerszánt a

Nemzeti Stratégia Intézetigazgatóját, Sztanyiszláv Belkovszkijt. - Egy kormánylobbistának egy mai üzletember szellemiségével kell rendelkeznie ahhoz, hogy hatékony megvesztegetési szisztémát dolgozhasson ki az ügyben illetékes kormánytisztviselő számára. A szovjet gondolkodás béklyóira nincs szükség. Vagyis legfeljebb 45-50 évesek jöhetnek szóba. Persze lehetnek kivételek. Egy miniszter, egy miniszterelnök-helyettes, egy kormányzó idős apja is lehet eredményes vállalati lobbista korától és mentalitásától függetlenül. Különben pedig az állami apparátusban viszonylag fiatal emberek döntenek a legfontosabb kérdésekben, üzletemberként gondolkodnak és genetikailag nem kötődnek a szovjet rendszerekhez és intézményekhez. Ők hasonszőrű partnerekkel akarnak tárgyalni a vállalkozói szférából.

További írások Oroszországról az

oroszline.huoldalain