Német oktatási reform-gondok
2005-ben az adott korosztály 37 százaléka tanult a német felsősoktatásban, idén már csaknem 46 százalékuk. A példátlan növekedésre sok pénzt áldoz az állam, miközben a hiányszakmákra teszik a hangsúlyt és reformálják a középfokú oktatást.
Ennyien még soha nem akartak tanulni a német egyetemeken és főiskolákon: 2010-re 92.000 új hellyel számoltak, de éppen kétszer annyi hallgatót kellett felvenni és (ingyenes) oktatásukat finanszírozni. A kormány és a tartományok döntése szerint 2011-2015 között további 275.000 hallgató képzését kell lehetővé tenni. A gyors növekedés egyik oka, hogy bizonyos tartományokban 9 évről 8 évre szállították le a gimnáziumi képzést s ezt a változást 2016-ig a többiben is, folyamatosan bevezetik. Ugyanakkor eltörölték a kötelező katonai, illetve az azt helyettesítő polgári szolgálatot: ez a másik, legalább további 50.000 új hallgatót jelentő tényező. A felmérések szerint ez a következő években sem változik lényegesen. A Németországban is régen csökkenő születésszám miatt elvileg 2020-ra a főiskolások számának jelentős csökkenésével lehetne ugyan számolni, ez nem hozza majd a várt változást: évről évre többen akarnak ugyanis tovább tanulni.
Hangsúly a természettudományokon
Örvendetes a helyzet alakulásában, mutat rá a konzervatív Die Welt, hogy az új hallgatói helyek kétharmada a szak-főiskolákra jut. Ez nem csak a szükséges utánpótlás szempontjából fontos, hanem anyagilag is: az egyetemi hallgatóra fejenként átlagosan évi 8.600 eurót költenek, míg a főiskolásra csak 3.470 eurót. A magyarországi helyzethez hasonlóan a német tartományok (az oktatás az ő hatáskörükbe tartozik, nem a központi kormányéba) nagyobb hangsúlyt kívánnak adni a természettudományi tárgyak oktatásának és kevésbé támogatják a bölcsész-szakokat, valamint a jogi és a közgazdasági képzést, mivel ezek a karok már amúgy is zsúfoltak. A felsőoktatási intézmények túlterheltsége egyébként is immár állandó gond: átlagosan több, mint 64 hallgató jut egy professzorra, ami ellehetetleníti a vezető tanárok és diákjaik kapcsolatát. Egyébként a hallgatói létszám rohamos növekedése sokakat külföldre kényszerít: az osztrák egyetemek panaszkodnak, hogy egyre több német diákot kell képezniük - anélkül, hogy ezért térítést kapnának. Az orvosi karokon már rögzítették, hogy a helyek 75 százalékát az osztrákoknak kell fenntartani.
Nem elhanyagolandó problémát jelent, hogy a különböző tartományok középiskoláiból különböző felkészültséggel és eltérő feltételeket támasztó érettségi vizsgák után kerülnek a hallgatók a felsőoktatásba. A reform annál időszerűbb, mivel a gyorsan csökkenő gyerekszám miatt a nem távoli jövőben jó harmadával csökken a középiskolás diákok száma. A kormányzatok ezért – és a lehetőleg egységes képzés érdekében - összevonják a 14-18 éves korosztályokat oktató u.n. felső- illetve reáliskolákat. Ez ellen nem egy helyen tiltakoznak a települések, a szülők, de Annette Schavan, a közoktatás és a kutatási ügyek kereszténydemokrata minisztere kijelentette: megértik, ha a szülők a lakásukhoz közeli iskolát szeretnének – a hangsúlyt azonban arra kell helyezni, hogy jó iskolákba járhassanak a gyerekek.
