Német elnökválasztás - tanulságokkal
Az első két fordulóban a CDU/CSU és az FDP számos képviselője az SPD és a Zöldek közös jelöltjére, Joachim Gauckra szavazott. Amennyiben a Balpárt is támogatta volna az NDK egykori polgárjogi harcosát, ő lehetett volna az NSZK elnöke.
A választást az tette szükségessé, hogy Horst Köhler államelnök - másodszori megválasztása után alig egy évvel - váratlanul lemondott. Angela Merkel kancellár egyik potenciális riválisát, Christian Wulffot, Alsó-Szászország 50 éves miniszterelnökét jelölte a tisztre. Az egyébként sikeres politikus Wulffal szemben az ellenzékben lévő szociáldemokraták és a Zöldek sokkal ismertebb, fajsúlyosabb jelöltet állítottak Joachim Gauck evangélikus lelkész, az egykori NDK-beli polgárjogi mozgalom egyik vezéralakja személyében. Gauck a német egyesülés után a hirhedt Stasi, az NDK állambiztonsági szervezete levéltárának alapítója és első vezetője volt, nagy érdemeket szerezve a múlt bűneinek feltárásában. Feltehetően ezért utasította el személyét mindvégig a Balpárt. Annak frakcióvezetője, Gregor Gysi szerint „szociális érzéketlensége” és az afganisztáni háború támogatása miatt nem fogadták el Gauckot.
Kényelmes győzelem helyett kínos szavazás-sorozat
A német államfőt a parlament és a tartományok 622-622 küldöttéből álló testület választja meg. Amennyiben valamelyik jelölt az első két fordulóban nem szerez kétharmados többséget, a harmadik szavazásnál már egyszerű többséggel lehet győzni. Ez az NSZK történetében korábban csak kétszer fordult elő. Wulff eredetileg kényelmes, 20 fő feletti többségre számíthatott – ha jelölő pártjai, a CDU, a CSU és az FDP valamennyi képviselője rá szavaz. Wulff azonban az első fordulóban 44, a másodikban 29 szavazattal kapott ennél kevesebbet - azaz a kormánykoalíció tagjai között nem kevés volt az elégedetlen. Talán nem is elsősorban Wulff személyével - hanem figyelmeztetni akarták Merkel kancellárt, akit az utóbbi hónapokban mind hevesebb bírálatok érnek bizonytalan kormányzása, a koalíció heves belharcai miatt.
A Balpárt saját (természetesen esélytelen) jelöltet állított, majd a harmadik fordulóban tartózkodásra hívta fel küldötteit. Így (és a koalíciós képviselők végső felzárkózása után) Wulff megkapta a szavazatok többségét: rá 625-en szavaztak, Gauckra 494-en. Az SPD és a Zöldek a szavazási fordulók között sikertelenül próbálták rábirni a Balpártot, támogassák Gauckot. Joggal mutattak rá: az NDK utódpártjából és nyugat-német marxistákból álló párt most bizonyíthatta volna, hogy nem a múlt örököse. Magatartásuk arra mutat, hogy - bár néhány tartományi parlamentben együttműködnek az SPD-vel - messze még az idő, amikor a három baloldali párt összefoghat a jobboldal ellen. Egyébként ha ez az egység ezúttal - ha csak alkalmilag is - kialakul, megrendült volna a már amúgyis ingatag lábakon álló polgári koalíció és korántsem lehetetlen, hogy a súlyos kudarc már első évük után új választásokhoz vezetett volna. A kínos elnökválasztás mindenesetre így is érzékeny veresége a kormánypártoknak, de különösen Angela Merkelnek.
További írásokat olvashat Németországról a www.ger-mania.hu honlapon
