Német dráma magyar tanulságokkal
A német államelnök távolról sem csak azért mondott le, mert egy szerencsétlen interjúban országa gazdasági érdekeivel is indokolta a Bundeswehr véres afganisztáni szerepvállalását. Hanem azért is, mert Angela Merkel, aki annak idején jelölése mögött állott, most egy szóval sem állt ki mellette, amikor a média (Köhler szerint igaztalanul) keményen bírálta. Igaz – korábban viszont Köhler kritizálta igencsak hevesen Merkelt és kormányát. Azaz: függetlenítheti-e magát egy államfő az őt jelölő politikai pártoktól s viselkedhet független civilként a politikában? Berlinben már kiderült, hogy nem.
A 67 éves Horst Köhler a mai Moldávia területén élt sokgyermekes német parasztcsalád sarja, szakmáját tekintve közgazdász. A család 1953-ban az NDK-ból menekült tovább, az NSZK-ba. A tehetséges fiú tanulhatott, majd közszolgálatba került. Vezető posztokat töltött be Helmut Kohl kancellár alatt pénzügyi területen, fontos szerepe volt a szovjet csapatok kivonásáért fizetett német kártérítésről folyó tárgyalásokban csakúgy, mint az euró megszületésénél. Volt az Európai Fejlesztési Bank és a Nemzetközi Valutaalap vezetője. Bár 1981 óta a CDU tagja, a politikában nem játszott érdemi szerepet. Amikor a polgári pártok, a CDU/CSU és az FDP 2004-ben elnöknek jelölték, a lakosság alig ismerte.
Ez megváltozott: Köhler - feltehetően családi hátteréből eredően is – egyszerűségével, közvetlen modorával megszerettette magát, igen népszerű lett. Feltehetően ez is indíthatta arra, hogy mintegy feledje: politikai pártok jelöltje, politikai pozícióban. A jelek szerint úgy érezte: a közvélemény rokonszenve megengedi, hogy akár szembemenjen támogatóival vagy keményen bírálja azokat. A legutóbbi példák: felszólította a kormányt, emeljék fel tovább, még hozzá radikálisan az üzemanyag-árakat, hiszen csak így lehet megvédeni a környezetet. Az enyhén szólva népszerűtlen javaslat kínos volt a Merkel-kormány számára. Akárcsak az, amikor Köhler ismételten nyilvánosan ostorozta az új, polgári koalíció nehézkes, ellentmondásos indulását. S végül az utolsó: Merkeléknek amúgy is küzdeniük kell, hogy igazolhassák az egyre több német katona életét követelő afganisztáni hadviselést – s most jelöltjük olyanokat mond, hogy a német gazdaság érdekeiért is szükség lehet a fegyveres harcra…
A bírálatot tűrni kell
Köhler lemondásakor azt mondta: az őt ért bírálatok ártottak hivatala tekintélyének. Ebben aligha van igaza: a virágzó német demokráciában a közszereplőt illető bírálat állandó, kemény – és a politikusok bőre vastag. Az elnök alkalmasint tévedett abban, hogy személyes népszerűsége menlevél a kritika ellen – és a pártokkal szemben. A német államfő politikailag viszonylag súlytalan, reprezentatív személyiség. Akárcsak a magyar, akinek hivatalát javarészt éppen a német minta alapján alakították ki 1989-ben. Mindkét esetben a pártok jelölnek és választanak számukra kívánatos államelnököt. Aki ezt intellektuális képességei, népszerűsége tükrében elfeledné, annak Horst Köhler esete tanulság. Talán az is, amiért Köhlert most szinte általános bírálat éri: miért hagyta ott, sértett hiúságában, egyik óráról a másikra a fontos posztot? Olyan időben, amikor politikai elvbarátainak éppen elég gondja van már a válsággal, Afganisztánnal, kormányuk megosztottságával
A másik, az irigylésre méltóbb tanulság, milyen gazdag a németek választéka jeles, hiteles emberekből az utód személyére. Még a pártpolitikusok között is: Wolfgang Schäuble, Merkel pénzügyminisztere egy merénylet óta tolószékbe kényszerítve dolgozik, az ellenzék által is elismerten. Nemzetközi hírű, elismert politikus Edmund Stoiber, a sok éven át szolgált bajor kormányfő, Klaus Töpfer professzor, korábbi környezetvédelmi miniszter vagy Joachim Gauck, polgárjogi harcos az NDK-ban és a Stasi-irattár első vezetője.. A szociáldemokraták pedig hír szerint mérlegelik: jelöljék-e (esetleg a kormánypártokkal együtt) Margot Käßmannt, az evangélikus egyház nemrég leköszönt püspök-elnökét.
Az elnök-válság második napján Ursula van der Leyen, a kormány munkaügyi minisztere látszott a leginkább esélyes utódjelöltnek. Az 52 éves, hétgyermekes családanya orvos. Tavaly őszig család- és ifjúságügyi miniszter volt, ismételt kiállásáért a család, a dolgozó nők védelmében igen népszerű. Egyébként a lehetséges jelöltek között szerepel Norbert Lammert, a Bundestag elnöke is. Ha őt választanák, alkalmasint elmaradna a jövő hétre tervezett budapesti látogatása.
