Nem lesz könnyű dolga – Egy európai Donald az Európai Néppárt élén

„Ma már túl késő lenne megvádolni Donaldot. Legalábbis az európait” – ezzel indokolta hirtelen támadt szókimondását Donald Tusk, az Európai Tanács távozó vezetője, egyben az Európai Néppárt elnöki posztjának várományosa, amikor arról beszélt, hogy az unióból való távozással a britek „másodosztályú kívülállóvá” válnak a világpolitikában. Eddig ilyesmit nem mondhatott volna a nyilvánosság előtt, mert az EU-országok csúcsvezetőit összefogó testület élén patikamérlegen kellett megválogatnia a szavait. Persze a kereszténydemokrata pártcsalád vezetőjeként sem fogalmazhat majd meggondolatlanul, hiszen az Európai Néppártban meglehetősen eltérő szellemiségű politikai szervezetek tömörülnek – a skála a liberalizmussal teljes mértékben összeegyeztethető benelux és skandináv tagpártoktól az – egyébként tagsági jogaiban felfüggesztett – Fideszig terjed.

2019. november 26., 18:00

Szerző: Kárpáti János

Tusk igyekezett kiélvezni a két felelősségteljes pozíció betöltése közötti rövid véleményszabadság örömeit, és az uniós tisztségről való távozásának szentelt búcsúbeszédében a bruges-i Európa Kollégium hallgatósága előtt teljesen elengedte magát. Nemcsak a Brexit híveiről fejtette ki lesújtó véleményét, hanem nekiment Emmanuel Macron francia köztársasági elnöknek is, mégpedig Moszkva megítélését illetően. „Macron azt mondja, hogy a kérdésben Orbán Viktor nézeteit osztja, és hogy azt reméli, Orbán úr segít majd meggyőzni a lengyeleket, változtassák meg az álláspontjukat Oroszország ügyében. Lehet, Emmanuel, de engem nem fog meggyőzni” – fogalmazott Tusk.

A lengyelországi politikai klíma most nem kedvez számára, ezért inkább az európai közéletben marad. Lényegében előre eldöntött dolog volt, hogy az Európai Néppárt november 20–21-i zágrábi kongresszusán Donald Tuskot választják meg a pártcsalád elnökévé. Annak a Joseph Daulnak lesz a hivatali utódja, aki – joviális francia gazdálkodóként – igyekezett kevés vizet zavarni a pártcsalád élén, és ha volt egyáltalán bármilyen politikai profilja, akkor az a családon belüli viták elsimítására való törekvésben ragadható meg.

Tuskról nehéz elképzelni, hogy elődje stílusában kívánná majd folytatni az elnökösködést, de nem lesz könnyű dolga, ha ki akarja élni az ambícióit.

Az európai pártcsaládokban a döntő szót értelemszerűen mindig a legerősebb tagpártok vezetői mondják ki, különösen akkor, ha hazájukban ráadásul kormányon is vannak, és nem csak ellenzékből osztják az észt. A Néppárt esetében ez a legerősebb tagpárt a német CDU, amelynek ugyan Angela Merkel már nem a vezetője, de kancellárként, több évtizedes tekintélye okán, még most sem történhet bármi olyasmi az Európai Néppártban, amelyet a Muttinak becézett Merkel határozottan ellenez.

Tusknak az Európai Tanács elnökeként valóban fontos szerepe volt az európai sorskérdések alakításában. A görög hitelválság mélypontján például, 2015. július 12-ének csúcstalálkozóval töltött éjszakáján annyira összeveszett egymással Angela Merkel és Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, hogy mindketten viharos gyorsasággal távozni akartak a tanácsteremből. Tusk szabályosan elállta az útjukat, és rájuk ripakodott, hogy addig bizony ki nem mennek, amíg megállapodásra nem jutnak a hitelrendezés ügyében.

Akkor, mint tudjuk, sikerrel járt a lengyel politikus, aki egyébként a magas brüsszeli funkció betöltésének a kezdetén még eléggé küzdött az angollal, de az utóbbi években már humorizálni is képes volt ezen a nyelven, vagyis hatalmasat fejlődött a nyelvtudása.

Kérdés, mire megy majd bizonyítottan jó meggyőzési képességével akkor, amikor az Európai Néppárt elnökeként összhangot kell teremtenie a tagpártok között a Fidesz jövőjéről előbb-utóbb – Tusk szerint január végén – esedékes döntéshozatalkor. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a felfüggesztett tagság a végtelenségig nem tartható állapot.

Néppárti ügyekben jól tájékozott forrásból lapunk úgy értesült, hogy a pártcsalád vezetése az egész Fidesz-témát távol akarja tartani a mostani zágrábi kongresszustól, a felfüggesztett magyar tagpárt ügyét sem plenáris ülésen, sem munkacsoportban nem akarják tárgyalni. Korábban úgy tervezték, hogy ha még nem is hoznak döntést, a belga Herman Van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke, a német Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament korábbi elnöke, valamint Wolfgang Schüssel egykori osztrák kancellár a kongresszusra elkészíti jelentését arról, milyen irányba mozdult el a Fidesz politikája. Most azonban állítólag arról is letettek, hogy a „Bölcsek” a kongresszuson benyújtsák a magyarországi helyzetről szóló jelentésüket.

A menetrend megváltoztatásának brüsszeli elemzők szerint az lehet az oka, hogy az Európai Parlament még mindig nem szavazott az új összetételű Európai Bizottságról, és bármilyen, a Fidesszel kapcsolatban a Néppárt köreiben elhangzó szó befolyásolhatja azt. Mindez hatással lehet arra is, hogy az EP megszavazza-e végre az unió végrehajtó testületét, amelynek vezetőjének Ursula von der Leyent, a néppárti pártcsaládhoz tartozó német kereszténydemokrata politikust jelölték.

Ahhoz, hogy a testület november 1-jén hivatalba léphessen, az Európai Bizottságról az EP-nek eredetileg október 23-án kellett volna szavaznia. A parlament azonban elsőre nem engedte át a magyar, a román és a francia biztosjelöltet, így a pótjelöltek meghallgatásának elhúzódása miatt – miután Várhelyi Olivér írásbeli válaszait végül elfogadták a külügyi bizottságban – az EP plenáris ülése elé csak november 27-én kerülhet szavazásra a kérdés. Ha akkor megválasztják az Európai Bizottságot, akkor az december elsejével végre hivatalba léphet.

Most tehát a Néppártban inkább összetartásra törekednek, noha a Fidesz ügye erősen megbontja ennek a kereszténydemokrata szellemiségű pártcsaládnak az egységét. Ha kizárnák a Fideszt, akkor az a pártcsaládon belül éles konfliktushoz vezethetne, ha viszont visszafogadnák, akkor az több más pártcsaládban is visszatetszést keltene. Ám ennél most fontosabb, hogy a néppártiak mindenekelőtt keresztülhajtsák a parlamenten az Európai Bizottság megválasztását.