Nem értem a taxisokat

Ők válogatnak az utasok között, tőlünk meg meg akarják vonni a szolgáltató választásának jogát?

Szeretném megkérdezni a demonstráló taxisokat, akik azért panaszkodnak, hogy terheik elviselhetetlenek, jövedelmük szerény: tessék mondani, akkor miért utasítják el a szolgáltatást igénybe venni kívánó utasokat?

2015. szeptember 25-én kora délután vonattal érkeztünk férjemmel a Keleti pályaudvarra két bőrönddel. Esett az eső. Esernyő, bőrönd, kézitáska – két nyugdíjas korú embernek – soknak tűnt. Sebaj!

Az érkezési oldali taxiállomáson kilenc üres kocsi várta az utasokat. Kettőnek vezetője sem volt, ők a kijáratnál névtáblával várták utasaikat. De még mindig van hét üres kocsi.

Először a férjemet utasította el három taxis. Mindegyik azt mondta, hogy utasra vár. És mi? Mi nem tűnünk utasnak? Majd én megkérem a következőt – mondtam a férjemnek, egy nőt csak nem utasít el ebben az esőben. Tévedtem. Mindannyian elutasítottak. Egyetlen idősebb férfi kérdezte meg, hogy hová akarunk menni. Boldogan válaszoltam, hogy a Fővám tér környékére egy szállodába. A válasz letaglózott: „Nem megyek a belvárosba, ott nagy a forgalom” – és becsapta a kocsi ajtaját előttünk. Végül kénytelenek voltunk a tócsákban magunk után húzni a bőröndjeinket a metróállomáshoz.

Vajon mi miért nem tűntünk utasnak? Mert szép magyar szavakkal kértük őket? Angolul vagy németül kellett volna megszólalni? Szélhámos nyugdíjasnak látszottunk, akik a fuvar végén fizetés nélkül lépnek olajra? Vagy netán migránsnak kellett volna öltöznünk, hogy a taxis örömmel elvigyen?

Sajnáltuk, hogy még nem volt okostelefonunk Uber taxit hívni.

Réz Miklósné, Miskolc