Nem egyszerű idiotizmus, hanem életveszély

A varsói Gazeta Wyborcza méltán világhírű főszerkesztőjének nem véletlenül ötlött eszébe a szlovák–magyar ügy, miközben véletlenül épp oroszul beszélt a magyar–szlovák problematikánál jóval bonyolultabb lengyel–orosz viszonyról. Michnik ezzel a látszólag mellékes és a moszkvai értelmiségi számára talán nem is egészen érthető utalással arra kívánt figyelmeztetni, hogy a szovjet típusú rendszerek bukása korántsem következett el. Kelet-Közép-Európa ugyanis – sajnos – a demokratikus fejlődést támogatja legkevésbé. Még afféle Piłsudski-féle, félkatonai diktatúra is elképzelhető.

Csáky, Duray

Nemcsak Michnik számára félelmes példa a szlovák–magyar konfliktus. A prágai liberális napilap, a Lidové Noviny közép-európai szemleírója, Luboš Palata azt mondja: a szlovák–magyar konfliktus gyengíti az Európai Uniót, és éppen azokat a cseh politikusokat „hergeli föl” (mindenekelőtt Václav Klaus köztársasági elnököt), akik számtalan alkalommal nyilatkoztak az unió ellen.

Michnik az „idiótákra” utal, Palata, a cseh publicista a prágai belpolitika feszültségeire, a szlovákiai lakosság pedig az átlag, „meztéllábas” politikusokra. A pozsonyi liberális Sme azt írja, hogy a politikusoknak kifizetődő a két ország közötti feszültség. Lényegesebb problémákról tereli el a figyelmet mind Szlovákiában, mind Magyarországon. A megkérdezettek harmincöt százaléka látja így. Hannes Swoboda osztrák szocialista – aki ugyancsak sokat foglalkozott immár a szlovák–magyar kapcsolatokkal – három politikust nevezett meg, akit a felelősség elsősorban terhel mindezért: Orbán Viktort, Ján Slotát és Csáky Pált. Bugár Béla a Pravdának úgy nyilatkozott: „Nem lehet az együttműködés finom szálait szövögetni, és egyúttal mindent megsemmisíteni azzal, hogy a kormány nem figyel az MKP törvényes elnökére.”
Egyébként Fico miniszterelnök és a Smer szocdem csapata valóban nemigen figyel Csáky Pálra. Sőt – nagy valószínűséggel – azt sem ismeri el, hogy éppen ő képviselné a szlovákiai magyarságot. Fico az MKP-t „sima” szlovákiai jobboldali pártnak tekinti. Néha joggal. Maga Duray Miklós számtalanszor vett részt Orbán szeánszain. A szlovákiai magyar párt helyzetéről felületesen tájékozott magyarországi (vagy „stílusosan” anyaországi) olvasónak is érdemes tudnia, Duray miként vélekedik a baloldalról. „A nemzeti kizárólagosság ideológiáján alapuló fasizmus degeneráltabb változata, nácizmus... De a kommunizmus, amely a nemzet eszméjének elutasítását is jelenti, sohasem válhat a nemzet történelmének szerves részévé...”

Jó tudni: Duray nemcsak szlovák állampolgár, hanem a szlovák parlament képviselője is. Természetesen Fico nem érthet egyet ilyen elmékkel.

De miért nem működik Robert Fico kifinomult politikai érzékenysége Ján Slota és pártja esetében? Mert sajnos nem működik.

Fico a választások után két évvel is magasan vezeti a szlovák politikusok népszerűségi listáját, és ez független az utóbbi hetek magyarellenes megnyilatkozásaitól. Ő ugyanabban a cipőben jár, mint a magyarországi szocialisták. Mert a szocdemek nemcsak Duray meg Orbán szerint nemzetietlenek. Maguk a szlovák „keresztény pártok” hasonlóképp vélekednek a Smerről és Ficóról. Jó, ha tudjuk: a nacionalizmus Szlovákiában hagyományosan magyarellenes, mint ahogy Magyarországon tradicionálisan lenézik a „tótokat”. A Felvidék az „Magyarhon felvidéke”, s alig akad szlovák, akit ne bántana a politikai nyelvbe is bekerülő „tótozás”. Válaszként jönnek Slotáék durva „mongolozásai”. Minderről Fico kénytelen hallgatni.

Most olyan indulatok gyarapszanak, amelyek közvetlenül veszélyeztetik e táj normális állapotait. Az Európai Unió – amely rosszul viseli a tagállamok alpári viszálykodását – sokáig lesz még türelmes. Nem fog beavatkozni egyik oldalon sem, szomorú délszláv gyakorlata is akad ebben. Viszont könnyű belátni: nem szereti, ha egy labdarúgó-mérkőzés miniháborúvá fajul.

Nemrég Pozsonyban angol „szuperszurkolók” randalíroztak, s a szlovák rendőrök legalább olyan keményen léptek fel, mint Dunaszerdahelyen, a Nagy-Magyarországot átmenetileg szimbolizáló kisvárosban. Szó sem volt arról, hogy a fellépés nyomán a szlovák miniszterelnöknek találkoznia kellett volna az angol kormányfővel. Nálunk, szlovákoknál–magyaroknál mások a „szokások”: nekünk a „futballban” kell bizonyítanunk.

Gárda, őrsereg

Ráadásul: ahogyan valaha mindenki értett a focihoz, újabban mindenki ért a szlovák–magyar bunyóhoz. Például úgy, mint vendéglátó-ipari szakember kollégám, aki mostanság folyamatosan műkedvelő történészt játszik. Aki szerint a szélsőségek jelentkezésének a Rákosi-rendszer volt a kiváltó oka. Rákosiék ugyanis újra felépítették a magyar nacionalizmus hagyományos eszköztárát. Híven a sztálini koncepcióhoz, amely ugyancsak sikeresen kihasználta az orosz nacionalizmust.

A történelemnek nem lehet köze a politikához.

Tárgyaljanak a politikusok, cseréljenek véleményt a szakemberek, a történészek, a szociológusok. A rendőrök pedig beszéljék meg, mit kell tenni a stadionban az első pofon csattanásakor.

A Magyar Gárdát, a Nemzeti Őrsereget pedig be kell tiltani. Ha nincsen ilyen törvény, meg kell hozni. Mert ez már – visszatérve Adam Michnik fontos mondataihoz – nem egyszerű idiotizmus. Ez már életveszély.