Nehezen megy a múlt feldolgozása

ARD, német közszolgálati rádió, Stephan Ozsvath

– Áldást adtak egy vitatott emlékműre, amely a budapesti Szabadság-téren áll majd – szemben az elesett szovjet katonák emlékművével. Az emlékműnek a 70 évvel ezelőtti német megszállásra kell emlékeztetnie – sas csap le rajta Gábriel arkangyalra.

Vitatható kép, idézte a riport Ungváry Krisztián történészt: a sas a gonosz náci németeket ábrázolja, az arkangyal a magyar állam tisztaságát, szentségét, jóságát. De a valóság nem ez volt. A magyar hatóságok lelkesen deportáltak, akár túl is teljesítve – ezt kéne egy emlékműnek megmutatnia, ám ebben a formában ez felmentés, igazolás.

Megszólalt Pásztor Tibor, az MSZP V. kerületi képviselője, mondván: az emlékművel a tér a szélsőségesek egyfajta Disneylandjévé válik, hiszen néhány méterrel odébb Horthy-szobrot állítottak. A kormány ugyan tiltakozott, de az – amely nem az egyetlen Horthy-szobor az országban – ma is ott van. Heiszler András, a Mazsihisz elnöke érthetetlennek tartja az emlékmű felállítását, hiszen az sokféleképpen értelmezhető és sok konfliktus forrása lehet.

– A Mazsihisz a Holocaust emlékév rendezvényeinek bojkottálásával fenyegetett. A rendezvényekkel a kormány- bírálói szerint – külföldi megítélését kívánja javítani. A budapesti német nagykövet sajnálkozásának adott kifejezést az emlékműről széleskörű vita nélkül hozott, gyors döntés miatt. Schmidt Mária, a vitatott történész tervezi a Sorsok Házát a józsefvárosi pályaudvaron. Schmidt választási harccal vádolja a zsidó szervezeteket – akárcsak Orbán Viktor, a levelükre adott válaszában.

Süddeutsche Zeitung, Cathrin Kahlweit

– Magyarország nem az első és nem az egyetlen állam, amelynek még hét évtizeddel a Holocaust után is nehezére esik feldolgozni saját történelmi örökségét. Az árkok Orbán Viktor hivatalba lépésével mindenesetre még mélyebbek lettek, mint amilyenek voltak. Bírálói szerint a sok, az antiszemitizmus, a szélsőjobb elleni akció, kezdeményezés a legutóbbi időben nem más, mint show a Nyugat számára.

Deutsche Welle közszolgálati adó, Keno Verseck

– A magyar kormány 2014-et a Holocaust emlékévének nyilvánította. Ez alkalmat ad számára, hogy lecsendesítse a bírálatokat, miért nem lép fel határozottan az antiszemitizmus ellen. A zsidó közösség azonban mégis szkeptikus marad. Az emlékév indítéka, hogy 70 éve kezdődött a magyar zsidók elleni népirtás: 1944 márciusától 1945 januárjáig mintegy hatszázezerüket deportálták és gyilkolták meg német haláltáborokban. A magyarországi zsidó közösségekkel együttműködve, Izrael állam részvételével az emlékévben számos rendezvényt terveznek: országszerte megtartott emlékünnepségek, zsinagógák helyreállítása, az emlékezet-kultúra támogatása a közintézményekben épp úgy beletartozik, mint egy új nagy Holocaust- emlékezet- és képzési központ a hajdani józsefvárosi pályaudvaron.

– Az Orbán-kormány gesztusa pozitív meglepetés volt sok magyar zsidó számára, ám sokan szkeptikusak maradtak s most úgy tűnik, fenntartásaik megalapozottak. Így Szakály Sándor, a kormány alá tartozó Veritas történelmi intézet vezetője már az emlékév kezdetén relativizálta a magyarok szerepét a Holocaustban, amikor az MTI-nek arról beszélt, hogy a magyar zsidók csak az ország 1944 március 19-I megszállása után szenvedtek “jelentős veszteségeket”, míg a magyar állam korábbi deportálási akcióit “idegenrendészeti eljárásnak” nevezte.

– A legnagyobb ellentétet azonban a német megszállás emlékére felállítandó emlékmű váltotta ki. A főváros központjában, a Szabadság téren állna s a német birodalmi sast mutatná, amint lecsap a Magyarországot jelképező Gábriel arkangyalra. Az emlékművet kifejezetten az 1944 márciusa és a háború befejezése, 1945 áprilisa közötti időszak “minden áldozatának” ajánlják. A kormány olvasata szerint, amint azt a 2012 óta érvényes új alkotmány is rögzíti, Magyarország szuverenitása 1944. március 19-én megszűnt, következésképp a magyar állam csak korlátozottan – vagy egyáltalán nem volt felelős a Holocaust magyar áldozataiért.

A kommentár emlékeztet arra, hogy a józsefvárosi “Sorsok Háza” emlékközpont koncepciójának kidolgozásával Schmidt Máriát, a Terror Háza múzeum igazgatóját bízták meg, “ aki olyan ember hírében áll, aki el akarja mosni Horthy Miklós rendszerének felelősségét a Holocaustért. – Zsidó hitközségek és szervezetek felróják neki, hogy a központban, amely elsősorban a zsidó gyermekek elpusztítását idézi fel, túl nagy hangsúlyt kíván helyezni egyes magyarokra, akik zsidókat mentettek. “Sokkal több energiát fektettek a zsidók megsemmisítésébe, mint a megmentésükbe”, idézte végül a Deutsche Welle Ilan Mort, Izrael budapesti nagykövetét.

Pusztaranger-Worldpress (németországi Internet-portál)

– Feltűnő, hogyan változott a Terror Háza 2002-es felavatása óta a Fidesz hivatalos emlékezet-politikája. E múzeumból a Horthy alatti deportálások teljesen hiányoznak és csak a nyilasok 1944 októbere utáni áldozataira emlékeztetnek – miközben a nyilasokat és a kommunistákat közös ügyük, a terror két oldalaként mutatják be. 2014-ben, a Holocaust emlékévében, a Horthy által deportált áldozatokat már nem lehet eltüntetni. Ezt azonban a mai, „nemzeti érzésű” magyarokkal, a választások küszöbén, nyilván csak egy Wehrmacht-emlékmű felállításával együtt lehet elfogadtatni, amellyel a „magyar népet” visszamenőleg és történelmietlenül minden felelősség alól felmentik. (...) Az állami művészet is művészet: a nép szent teste szemét lehunyva sugárzik az örök ártatlanságba – a német megszállás áldozatai absztraktak, arctalanok maradnak.

További írásokat olvashat Németországról a