Navalnij 2018-ra gyúr – Jó reklám a börtön

Az orosz parlament alsóházában, az állami dumában három ellenzéki párt is jelen van, de mindhárom bátran sorolható az „őfelsége ellenzéke” kategóriába. A valódi, úgynevezett „rendszeren kívüli ellenzék” – Javlinszkij, Kaszjanov, Dagyin – pedig nem rendelkezik számottevő támogatással, ráadásul erősen megosztott. Képviselői jóformán többet foglalkoznak egymással, mint a putyini rendszer bírálatával. Amióta 2015-ben – máig sem teljesen világos, hogy kinek a megbízásából, milyen indítékkal – megölték Borisz Nyemcovot, már csak egyetlen olyan ember maradt Oroszországban, aki a jövő tavaszi elnökválasztáson legalább minimális eséllyel szállhatna szembe Vlagyimir Putyinnal: a bloggerből lett politikus, a most 41 éves Alekszej Navalnij, aki hazájában egyre több állampolgárt tud megszólítani. Noha a Time magazin már 2009-ben a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolta, neve inkább az utóbbi hónapokban szerepel gyakran az orosz és a nemzetközi médiában.

Ellenzéki „karrierjét” az orosz politikai és gazdasági életet mélyrehatóan behálózó korrupció elleni fellépésekkel kezdte. Blogjában és a YouTube-on megpróbálta felfejteni a visszaélések és a „te nekem, én neked” rendszer kibogozhatatlannak tűnő szálait, ezt azóta a politikai élet legfelső szintjére is kiterjesztette. Egy videójában például – tényeket, pontos adatokat felsorakoztatva – azt állította, hogy megvesztegetésekből, törvénytelen ügyletekből Dmitrij Medvegyev 1,1 milliárd eurós vagyont harácsolt össze, három luxusvilla, négy földbirtok, borgazdaság és két drága jacht tulajdonosa.

A miniszterelnök ügyére a hivatalos szervek nem reagáltak, viszont Navalnijt a Kirovlesz és az Yves Roche cégeknél elkövetett korrupcióval, hűtlen kezeléssel és sikkasztással vádolták meg. Ezért a Kirov megyei bíróság ötévi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, majd miután az Emberi Jogok Európai Bíróságának ellen­­kező előjelű döntése nyomán az orosz Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az ítéletet, és újabb eljárásra utasította a megyei bíróságot, az ismét ötévi felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki rá.

Fotó: MTI/EPA/Jevgenyij Feldman

Ez azonban nem akadályozta meg Navalnijt abban, hogy 2013-ban elinduljon a moszkvai polgármesteri székért, és ott a hatalom jelöltjével, Szergej Szobjanyinnal szemben elnyerje a szavazatok 27,2 százalékát. De vajon indulhat-e a politikus a jövő évi elnökválasztáson? A jelenlegi hivatalos álláspont szerint az ügyében hozott ítéletek hatályának lejárta előtt semmiképpen sem. Navalnij azonban javában gyúr a 2018-as elnökválasztásra, ahol – a Levada Központ közvélemény-kutató intézet felmérése szerint – a megkérdezettek mindössze egyszázaléknyi esélyt adnak neki. (Putyinnak hatvankettőt.) Kérdéses persze, mennyire megbízható ez a felmérés.

A hatalom mindenesetre nyugtalanul figyeli Navalnij népszerűségének gyors növekedését. Már­­ciusban, majd júniusban Moszk­­vában, Szentpéterváron és több más nagyvárosban híveinek tíz-, más vélemények szerint pedig százezrei vonultak az utcákra (a fővárosban a Tverszkaján, a volt Gorkij utcán, Péterváron a Mars-mezőn tüntettek), és követelték a korrupció letörését. Az engedély nélküli megmozdulásokon a hatóságok több száz embert vettek őrizetbe, Navalnijt még az általa kezdeményezett moszkvai tüntetés megkezdése előtt, a lakásáról állították elő. A következő napokban csak úgy röpködtek a szabálysértési eljárásokban kiszabott, öt-, tíz-, tizenöt napos elzárásról, pénzbüntetésekről szóló ítéletek. Különféle ürügyekkel Navalnij is gyakran kerül így egy-két hétre rács mögé, amit ő, mint jó reklámot, szívesen fogad, majd amikor elhagyja a fegyintézetet, a nagy csiki-csuki közepette ismét jobbra-­balra nyilatkozik.

A nem túl szigorú és végre nem hajtott ítéletek arról tanúskodnak, hogy a Putyin-rendszer óvakodik mártírt csinálni a Haladás Pártjának vezéréből és híveiből. Ugyanakkor a márciusi, de különösen a júniusi megmozdulások – kivált, hogy azok résztvevői között sok volt a fiatal – erélyesebb lépésekre sarkallják a hatóságokat, amelyek immár durván zaklatják a párt helyi aktivistáit. Fizikailag bántalmazzák őket, házkutatásokat tartanak a mozgalom helyi irodái­­ban, elkobozzák kiadványaikat. A hatósággal való – egyébként nem zárható ki, hogy valóban erőszakos – szembeszegülés címén Sztanyiszlav Zimovecet két és fél, egy Alekszandr Spakov nevű asztalost másfél évi, Jurij Kulij színművészt nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélték, és a börtönben több ízben megfosztották őket ruházatuktól, tisztálkodási eszközeiktől. Korábban az ilyen eseteket rendszerint csak szabálysértési ügyként kezelték.

A jelek szerint a hatalom kezdi felmérni, hogy Navalnij népszerűsége és a korrupció elleni keresztes hadjárata immár nem csak Moszkvában és nem csak az értelmiség körében növekszik. Ezért (vagy ennek ellenére?) a G20-csúcsértekezlet alkalmából Hamburgban tartott sajtóértekezletén Putyin még arra is célzást tett, hogy Navalnijjal esetleg „konstruktív párbeszédre” is hajlandó lehet. (Értsd: megfelelő magatartás esetén még a hatalom berkeibe is beengedhetik.) Ennek azonban semmi jele, annál is inkább, mert két dudás nem fér meg egy csárdában. Több politológus, de a tíz év szibériai fogság után emigrációban élő Mihail Hodorkovszkij is egy potenciális Putyint lát az ellenzék első számú vezérében, aki hatalomra kerülve ugyanott folytatná, ahol elődje abbahagyta.

Elfogulatlan megfigyelők Na­­val­­nij gyengéi között említik pozitív programjának hiányát. Azt ígéri, hogy ha elnökké választják, lecsap a korrupcióra, feloszlatja az állami dumát és új parlamenti választásokat ír ki, de arról hallgat, hogy mit tenne az egészségügy és az oktatás súlyos bajainak orvoslására. Nincs külpolitikai programja sem, illetve a nagyhatalmi putyini külpolitikát folytatná némileg puhábban.

Ami a dolgok jelenlegi állását illeti: fölöttébb valószínűtlen, hogy 2018 tavaszán Navalnijnak sikerülne „robbantania”, vagyis maga mögé állítania az állampolgárok többségét. Igaz, mozgalma napról napra szélesedik, és ki tudja, hogy a most következő háromnegyed év alatt milyen bel- és külpolitikai történések zúdulnak az orosz választópolgárokra. Putyinéknak azonban még a legrosszabb esetben is marad egy korábban már kipróbált lehetőségük: a választási csalások és az eredmények meghamisítása.