„Nagyon kevesen gondolják, hogy a választás igazságos”
Nagy terjedelemben foglalkozott számos külföldi lap a magyar választási kampánnyal és a választások várható kimenetelével szombaton.
Németországban a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ), a baloldali Frankfurter Rundschau és a liberális Süddeutsche Zeitung a nyomtatott kiadásában, a Handelsblatt című üzleti lap pedig az online kiadásában közölt cikket a választások előtti belpolitikai helyzetről, amellyel a Duetschlandfunk országos közszolgálati rádió is foglalkozott egy összeállításban.
Eltérő utak Közép-Európában címmel a FAZ vezércikkében Karl-Peter Schwarz a szlovákiai és a magyarországi belpolitikai helyzetet elemezve kiemelte, hogy a kormánypárt mindkét országban a nemzeti és társadalmi érdekek védelmét hangsúlyozza az EU-val és a külföldi befektetők profitéhségével szemben, a politikai ellenfeleket pedig azzal vádolja, hogy a cserbenhagyták a gyenge társadalmi rétegeket és a nemzetet „kiszolgáltatták a globális kaszinókapitalizmusnak”. A moszkvai vezetéshez fűződő kapcsolatokat vizsgálva a szerző úgy véli: „már-már Közép-Európa részleges putyinizálódásáról lehet beszélni, hiszen Szlovákiában és Magyarországon is részben hatályon kívül helyezték a kölcsönös ellenőrzésnek a parlamentáris demokráciára jellemző rendszerét”.
A Frankfurter Rundschau Veszélyben a demokrácia címmel úgy véli, hogy Orbán Viktor a választáson „nem utolsósorban azért győz majd egyértelműen, mert korlátozta a sajtószabadságot, és a saját javára módosította a választójogot”. A szerző, Ulrich Krökel kiemelte: „legfőbb ideje, hogy az EU a hazai 'hadszínterek' felé forduljon”, mert „nem csak Orbánról van szó”, hanem arról is, hogy a francia Nemzeti Front után a Jobbik képében „egy újabb rasszista, nyíltan antiszemita párt ér el nyugtalanító választási sikert”.
A Süddeutsche Zeitung Egy új típusú populista címmel közölte Cathrin Kahlweit elemzését, amely szerint Orbán Viktor és Alexander Vuvic szerb kormányfő a populista politikusok új típusát képviselik. Ideológiájuk szerint a nép „homogén”, akarata pedig a közjóra irányul és csupán egy hiteles képviselőre van szüksége, aki ezt az akaratot érvényesíti. Ebben az ideológiában politikailag csak az lehet legitim, ami illik az erkölcsi elképzelésekhez, a karizmatikus vezető pedig az „a férfiú, aki tudja, hogy mire van szüksége a népnek”, és akinek más véleménye van, az nem is tartozik a néphez.
A Handelsblatt az online kiadásában közölte Hans-Peter Seibenhaar összeállítását A ragadozó címmel. A szerző úgy vélte, Orbán Viktor „a nacionalizmus és az antikapitalizmus révén már a vasárnapi választások előtt biztosította hatalmát”, és a választáson már csak az a kérdés, hogy kétharmados győzelmet szerez-e. Elemzők és vállalatvezetők véleményét idézve egyebek között kifejtette, hogy Orbán Viktor „sokoldalú” gazdaságpolitikát folytat, hiszen az antikapitalizmus képviselője mellett a piacgazdaság barátjának is mutatkozik, „ha ez használ neki”.
A Deutschlandfunk Biztosnak számít Orbán Viktor második hivatali periódusa címmel közölt összeállítást, amelyben egyebek között úgy vélték, hogy a kormányfő a 2010-ben szerzett kétharmados többség révén egy „nacionalista, és a hatalom megtartását célzó alkotmányt fogadtatott el”, amely „a cenzúrával határos médiaszabályokat rögzít és szűkíti az alkotmánybíróság jogköreit” – írja az MTI.
Kritikus hangvételű szerkesztőségi cikket közöl Orbán Viktor miniszterelnök politikájáról a The Guardian. A vezető brit baloldali napilap szombati kiadásában megjelent írás szerint Orbán Viktor felemelkedése súlyos kérdéseket vet fel a Magyarország által a hidegháború vége óta bejárt politikai pályával kapcsolatban. Ahol jelentős pártoknak kellene váltaniuk egymást a hatalomban, ott egy párt van, amely láthatólag évekre beásta magát, és az egyetlen tényleg erőteljes ellenzéket a szélsőjobb jelenti. A The Guardian szerint jóllehet a választás nem előre lejátszott, nagyon kevesen gondolják Magyarországon és külföldön egyaránt, hogy igazságos lenne.
