Múzeumot kapott Velencében Corto Maltese
Corto Maltese, a híres kalóz úgy döntött, hogy Velencében telepedik le, abban a városban, ahol megalkotója, Hugo Pratt nevelkedett. A város “ népi” negyedében, ahol még ma is játszanak a gyerekek az utcán, nagy fakapun keresztül jut be a látogató a múzeumba, ahol minden olyan, mintha a képregény egy-egy részlete elevenedett volna meg.
Már a külső fal is kalandokat sejtet a tetejére rakott, katonákat, ördögöket, oroszlánokat és más egzotikumokat ábrázoló régi kövekkel.
A múzeum igazgatónője, Manuela Marchesani újságírónő szerint “ ma jobban, mint valaha, szükségünk van olyan hősies alakokra, mint a Maltese. Főként a fiataloknak, akik Olaszországban nem számíthatnak igazi munkalehetőségekre. A szerződések bizonytalanok és pénz nélkül nem tudják megvalósítani álmaikat. Ez a múzeum olyan hely lesz, ahol sok hasznosat tanulhatnak és bátrabbakká válnak.”
Marchesani a londoni Sherlock Holmes múzeumtól vett ihletet és akkor jutott döntő elhatározásra, amikor látta Corto Maltese nagy plakátját egy műhely falán és megfigyelte, hogy a fiatalok gyakran fényképezkedtek előtte.
A múzeum berendezéséhez igénybe vette az 1995-ben elhunyt Pratt két volt munkatársának segítségét. Pratt nemcsak hősét utaztatta a világban, ő maga is bejárta Afrikát, Malájziát, Ázsiát, Dél-Amerikát. Az első szoba az ő emlékének szól. Fényképek emlékeztetnek rá és nemsokára megérkezik személyes könyvtára is. A második szoba teljesen a kalózé. Rajzok, akvarellek, azok a tárgyak, amelyekkel sokszor lerajzolták a képregényeiben, a fonott karosszék, régi vitorlások makettjei, tibeti harang, szobrok sokasága idézi fel kalandjait.
Két szobát grafikai laboratóriumnak rendeztek be. Itt vezetnek majd tanfolyamokat a képregény nagymesterei. Ezeken részt vehetnek már beavatottak és kezdők is. A belépés ingyenes lesz azoknak a 6-10 év közötti gyerekeknek, akik meg tudnak oldani egy rejtélyt, mert „kalandérzetet kell adni nekik”- indokolja a dolgot az igazgatónő. Egyébként, ugyanez a stratégia érvényes a felnőttekre is, akik szerinte “ nagy érzelmi anafabétizmusban élnek.”
