Múzeum a hídnál, amelyen nem lehetett átmenni
A glienickei híd Berlinből Potsdamba vezet, de a hidegháború éveiben lezárták. Ezen a hídon, Nyugat-Berlin és az NDK határán ismételten cserélte ki a két világrendszer kémeit – s itt szabadult Anatolij Saranszkij, a szovjet polgárjogi harcos 11 börtönév után. A sajátos híd történetét most magánmúzeum őrzi
A híd a Havel folyó felett ívelt át – amíg a háború végnapjaiban többi berlini társával el nem pusztult. A potsdami konferencia Berlinből érkező részvevői csak a Vörös Hadsereg által emelt pontonhídon utazhattak a Cecilienhof kastélyba. Azután felépült a híd, de nem sokáig szolgált: az ötvenes években a szovjetek leállították a gépkocsi-forgalmat (amelyet a KGB egy elfoglalt villából figyelt) – később nem járhattak rajta már gyalogosok sem, kivéve a négy megszálló hatalom képviselőit.
Ezért is választhatták az elhagyott hidat több fontos kelet-nyugati kémcsere helyszínéül. 1962-ben Rudolf Ivanovics Abel ezredest, a szovjetek amerikai mesterkémét cserélték ott ki Francis Gary Powersre, a Szovjetunió felett lelőtt U2-es amerikai kémrepülőgép pilótájára. Jó húsz évvel később aránytalan, de sikeres alku: az NDK 25, politikai okból elítélt személyt engedett szabadon börtöneiből négy, az amerikaiak által elfogott keleti kém ellenében.
Még nagyobb nemzetközi figyelem övezte az utolsó cserét, 1986 februárjában. Anatolij Saranszkij szovjet polgárjogi harcos kapta itt vissza szabadságát, másfél év börtön és a Gulagon töltött évtized után. Saranszkijt a szovjetek kémkedésért ítélték el, az amerikaiak viszont ezt következetesen cáfolták és nem is engedték szabaduló társaival együtt átmenni a hídon. Saranszkij egyedül, elsőnek ment át – egyébként nadrágját markolászva, mert fogvatartói, utolsó megaláztatásként, elvették a nadrágszíját. Viszonzásul a KGB szovjet, csehszlovák, lengyel és NDK-beli emberei térhettek vissza a nyugati fogságból. Saranszkij utóbb több izraeli kormányban volt miniszter, ma a Jewish Agency elnöke.
A potsdami Schöningen-villában a héten magánpénzből magán-múzeum nyílt, hogy megörökítsék ennek a sajátos hídnak a történetét. „A híd megosztott és egyesített – jellegzetes jelképe a német történelemnek” - mondta a múzeum megnyitóján Angela Merkel kancellár, aki ismeretesen az NDK-ban nőtt fel. Az ünnepségen egyébként a kor nagy tanúi is ott voltak, köztük Henry Kissinger, egykori amerikai külügyminiszter és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió hajdani vezetője. Ott volt a Sztálinizmus Német Áldozatai Szövetségének vezetője is, hogy megjegyezze: „Éppen Brandenburg tartományban, ahol most került be a Balpárt (részben az NDK állampártjának utóda – a szerk. megj.) a kormányba, ebben a múzeumban el lehet gondolkodni azon, hogyan tanuljunk a múltból.”
