Mit szóljanak a vasutasok – és a többi depressziós?
A hét végén óriási részvét mellett búcsúztatták Robert Enke-t, a német labdarúgó-válogatott 32 évesen öngyilkosságot elkövetett kapusát. A harmincezres hannoveri stadionba be sem fértek a gyászolók – kinn további tízezren követték kívül a gyászünnepséget. Enke koporsóját végül szűk családi körben, kislánya mellé temették el. A két éves korában elhunyt gyermek sorsa váltotta ki Enke tragédiába forduló depresszióját. Az ügy azonban más reakciókat is kiváltott.
Megszólaltak a mozdonyvezetők, mondván: a drámában jóformán csak arról esett szó a német médiában, mi történt a szerencsétlen Enke-vel. Hogy mit élt át az ugyancsak szerencsétlen mozdonyvezető, akinek mozdonya elé a kapus a vágányokra lépett, azzal már kevesen foglalkoztak –panaszolták.
A Német Mozdonyvezetők Szakszervezete (GDL), most elérkezetnek látta az időt, hogy a nyilvánosság elé lépjen. „ Németországban 25.000 mozdonyvezető dolgozik és pályafutásuk során átlagban kétszer szembesülnek öngyilkos áldozattal. Évente több mint 1000 embert vett véget életének német síneken“ - nyilatkozta Klaus Weselsky a Süddeutsche Zeitung-nak. A pszichikai következményekkel a mozdonyvezetőnek egyedül kell megbirkóznia. Weselsky szerint van, akinél pár hónap, amíg visszatérhet munkájához, másoknál fél év is lehet. Mérföldkő ebben, hogy a mozdonyvezető írásban megkapja: nem rajta múlott a tragédia. Tíz közül nyolcan ismét gépre szállnak s a kezdő, illetve az idősebb korosztályba tartoznak azok, akik nem tudják túl tenni magukat a megélteken. Az idősebbeket nyugdíjazzák, a fiatalabbak új lehetőség után néznek.
Az Enke-esettel kapcsolatos tudósítások, a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) reakciója, hogy lemondta a Kölnbe tervezett barátságos mérkőzést a chileiekkel, a lap jó néhány olvasójában vegyes érzelmeket váltott ki. Amint az olvasólevelekből kitűnik,
mindenki együtt érez a gyászoló családdal, de sokan felemlítik: Németországban körülbelül 5 millióan szenvednek depresszióban. Naponta hárman vetnek véget életüknek, mert munkanélkülivé váltak, betegek, s nem tudják, hogyan tovább. Velük ki foglalkozik? Legfeljebb néhány soros hírt jelentenek a helyi sajtóban. Aminthogy nem jut figyelem a tragédiák vétlen részvevőire, a vezetőkre, akiknek járműve elé veti magát az öngyilkos. S ki figyel a helyszínre érkező mentősökre, rendőrökre?: Akik ugyan nem híres emberek, de rájuk is súlyos lelki terhek nehezednek.
