Mit ér 5 Euró?

Nemzetközi összehasonlításban persze a német modell kiemelkedő. Egy felnőtt havi 359 eurót kap, a gyerekek fejenként (koruk szerint) ennek 60-80 százalékát. Tavaly az Alkotmánybíróság előírta: a segélyt úgy kell megállapítani, hogy abból az érintett „emberhez méltó módon biztosíthassa alapvető szükségleteit.” Az összeget szigorúan tudományos alapon állapítják meg, időszakonként a Statisztikai Hivatal 60.000 háztartástól kapott adatok alapján rögzíti a létminimumot. A segély-reformok egyik kidolgozójáról, Peter Hartz VW-igazgatóról elnevezett egyesített szociális- és munkanélküli segélyre tavaly kereken 22 milliárd eurót fizettek ki.

Ki miért munkanélküli?

A segélyből, kereken havi 100.000 forintból valóban nem kell éhen halni, de sokkal többre, mint szerény túlélésre, nem elég. Ám valójában csak minden második segélyezett „igazi” munkanélküli. 1.3 milliónak rész-foglalkozása van, negyed millióan iskolába járnak vagy átképzésen vannak, más százezrek viszont kényszerűségből munkanélküliek: kisgyerekesek és óvoda híján nem tudnak munkába állni, betegek, vagy beteg családtagot ápolnak.

Egyébként a rész-munkaidős munka a rendszer egyik gyenge pontja. A segélyezett ugyanis keresetéből csak 100 eurót tarthat meg maradéktalanul – az e feletti összeg 80 százalékát levonják a segélyből. Így – nem meglepően - a többség nem is törekszik több munkára és keresetre, mint a minimális, hiszen akkor bére „elvész.” Így áll elő a sajátos és sokakat irritáló helyzet: egy átlagos, kétgyermekes, segélyen élő család ( amely adott esetben még lakbér- és fűtésköltség-támogatást is kap) munka nélkül nagyobb jövedelemhez jut, mint alacsonyan fizetett és adózó dolgozó emberek családja. Megoldást jelenthetne a minimálbér felemelése – erre azonban a német gazdaság jelenlegi helyzetében gondolni sem lehet.

Lehetőségnek maradt az adott rendszer lehetőség szerinti javítása. A kormány javaslata, hogy – tekintettel a létminimum körüli új számításokra – 5 euróval megemeljék a segélyt, többnyire felháborodást keltett. Még ha sokan helyeselték is, hogy a dohányárúra és szeszesitalra fordított kiadásokat immár nem veszik számításba – viszont tényező lett az internet-előfizetés és a vizitdíj. Visszatetszést aratott a kísérő mondat is: hogy jóllehet az árak alakulása miatt a gyermekekre fizetett segélyt (1.8 millió gyereket nevelnek ezekből a pénzekből) csökkenteni kellene - azon mégsem változtatnak. Sőt: többet is kívánnak nyújtani. Így külön hozzájárulnak majd iskolai étkezésükhöz, taneszközök vásárlásához, nyelv- és zenetanulásukhoz, sportolásukhoz, szükség esetén a korrepetálás költségeihez. Ám nem úgy, hogy odaadják a szülőnek a többlet-pénzeket is, hanem utalványokkal, később chip-kártya révén.

A segély nem ösztönöz munkára

A gazdaság, szakértők a részmunka szabályozásának reformját is igénylik. Ahelyett, hogy – mint most – a rendszerrel a tétlenségre, a segélyből élésre ösztönzik az embereket, a pénzügyi szabályozókat úgy kellene átállítani, hogy érdemes legyen minél többet dolgozni s a segélyezett igyekezzék mielőbb tartósan visszatérni a munka világába. Vonják le a kereset első 200 euróját a segélyből s csak a további összegek 60 százalékát tarthassa meg, aki dolgozik - javasolják. Mint remélik, az érintettek végül teljes munkaidős állásra törekszenek majd. Közgazdászok egyúttal az egykori NDK példájával riogatnak, mondván: az a német állam éppen azon ment tönkre, hogy gazdasága nem tudta finanszírozni a magas szociális kiadásokat. S figyelmeztetnek, hogy – akárcsak más európai országokban – Németországban is kialakult egy társadalmi réteg, amely nem is akar dolgozni, hanem a gyerekek révén járó viszonylag magas segélyekre alapozza életét.

Minden ötödik berlini az államból él

Egyébként a „Hartz IV.” segélyből él minden ötödik berlini (köztük rengeteg bevándorolt), a főváros lakosságának 21,5 százaléka. Igen magas, 15-18 százalék között van a segélyezettek száma a keleti tartományokban, a volt NDK területén. A bajoroknál csak 5, Baden-Württembergben 5.8 százalék – de a többi nyugati tartományban is 10 – 18 százalék között mozog a munkanélküli segélyből élők aránya.

A kormány azzal érvel, hogy az ország helyzetében ennyire futja. A ellenzék – a szocialisták, a Zöldek, a Balpárt – ellenzik a felemás reformot, akárcsak a munkanélküliek érdekképviseletei és a szakszervezetek. Nézetük szerint a segélyezetteknek csak töredéke, talán 3 százaléka él vissza a szociális rendszerrel. A többiek dolgoznának – de nincs számukra lehetőség, munka, mondják. Egyébként a „Hartz”-rendszert Gerhard Schröder, a szocialista kancellár idején dolgozták ki és fogadták el.

Ahhoz, hogy a reform érvénybe lépjen, a parlament felsőházának támogatására is szükség van – ott azonban a kereszténydemokrata-liberális kormány elvesztette többségét. Így lehetséges, hogy nem növekszik 5 euróval a munkanélküli segély, s marad minden a régiben. Nem, mintha a fura reform sok változást hozna.