Minden valcer

Nem csak azoknak van okuk az örömre, akik szívesen keringőznek jó zenére, szép ruhában, felékszerezve a gyönyörű termek parkettjén, mit sem törődve a zsúfoltsággal. Bécs gazdasági kamarája összesen 67 millió euróra számít az idei szezonban. Nem csak úgy, hasraütésszerűen, hanem komoly tanulmányok alapján. Okkal-joggal: február 19-ig 315 ezer vendéget várnak az összesen 450 bécsi bálra.

A szervezők úgy látják - vagy csak remélik? – hogy a világméretű válság lecsengőben van, helyreáll a bizalom, s bár még helyénvaló némi fenntartás, a visszatérő optimizmus már áthatja a 2009/10-es báli szezont.

A nevezetes táncrendezvények nem csekély mértékben járulnak hozzá a város gazdasági teljesítményéhez, érthető tehát, hogy Brigitte Jankot, a Bécsi Gazdasági Kamara elnökét is foglalkoztatja a téma. Az előzetes felmérésekből az derül ki, hogy a bécsiek programnaptárjában ugyan levesebb bál szerepel, mint tavaly, viszont többen tervezték be, hogy elmennek valamelyik mulatságba - összesen 235 ezren. Tavaly „csak” 200 ezer volt a báli vendégek száma.

Ilyenkor már javában árulják a jegyeket, s az elővételből is lehet következtetni, milyen lesz a szezon. Komoly dolog ez, amit bizonyít, hogy a bécsi kamara megbízásából a KMU-Forschung Austria (a kis- és középvállalatokra szakosodott kutatóintézet) felmérést is készített. Ebben foglaltatik a fenti számadat, vagyis, hogy az idén a bécsiek összesen 67 millió eurót készülnek költeni a bálozásra (szemben a tavalyi 64 millióval). Az összeg fele belépőkre és az asztalfoglalásra, az ott fogyasztandó ételre-italra megy (tavaly: 28,5 millió). Úgy tűnik, idén a bálozóknak nem olyan fontos, mit vesznek fel, ruhára, cipőre 17 millió eurót szánnak (tavalyi adat: 22,5 millió). A bálba készülők mindössze 30 százaléka vesz új ruhát és cipőt. A fodrásznál azonban jó félmillióval többet, 8 millió eurót terveztek be, míg kozmetikushoz csak a hölgyek tíz százaléka szándékozik elmenni. Spórolnak a tánciskolán is: tavaly még tíz százalék gondolta fontosnak tánctudománya csiszolását, az idén csak öt százaléknak van ilyen terve.

Szolgáltatók, kereskedők reménysége

Nagy lesz a keletje a fodrászoknál a hajpótlásnak: a legtöbb hölgynél megkívánja az ilyesmit a magasra tűzött frizura, amely az idén a trend. A bécsi fodrászok szívesen idézik az amerikai kollégákat, akik szerint gazdaságilag nyomott időkben különösen ajánlott a pozitív gondolkodás, s ennek egyik kifejezési formája a ragaszkodás a jobb megjelenéshez. Ez juthat kifejezésre egyebek között az ilyen toronyszerű, mutatós hajviseletben is. Az elmúlt években sok volt a természetes hajviselet, a vállra omló frizura – most itt a változtatás ideje.

Ilyesmire, a megújulás vágyára számít a textilipar is. Kedveltek lesznek az ellentétek - geometriai formákhoz lágy esésű anyagokat használnak, a lendületes vonal szögletesen végződik, az egyértelmű szabásvonalat vicces részletekkel díszítik, a bő részek hirtelen az alakra simulnak, a komoly keveredik a szexivel, a keskeny derékhoz széles váll jön. A játék a hosszal ugyancsak kedvelt, és nemcsak a klasszikus fekete-fehér változatban, hanem pasztellszínekben is.

S hogy ki miért megy bálba? Hát nem a tánc kedvéért. A megkérdezettek közül csak minden negyedik jelölte meg a táncot a fő célként. Viszont a legtöbben a klasszikus táncokat kedvelik, s ez egybeesik a tánciskolák tapasztalatával is. Ezek legfőbb vonzereje a valcer, a tangó, a foxtrott és a bugi.

Az első az igazán nagyok közül a Császárbál a Hofburgban, szilveszterkor, de persze az igazi szezon mégis csak a farsang időszakára esik. A legnehezebb bejutni a bálok báljára, a minden évben február harmadik csütörtökére eső Operabálba: ide néha már egy évvel előbb elfogynak a jegyek, pedig méregdrágán kínálják őket. A rendezők válogatnak a jelentkezők közül, nem mindenkit látnak szívesen a „világ legszebb báltermében”, ahogyan nagy önbizalommal az erre az alkalomra széksoraitól megfosztott és alaposan átalakított Operát nevezik. Értelemszerűen a művészeké az elsőbbség, de a páholyokban ott szorong Ausztria, sőt a világ politikai és közéleti krémje, üzletemberek, mindazok, akik számára létkérdés megmutatni magukat. Sebaj, marad még elég más bál, amelyre „közönséges halandó” is bejuthat, ha kap még jegyet, illetve ha rááldozza a nem csekély összeget, amit általában elkérnek érte. S a jegynél is többet költ megfelelő ruházatára. Nagyestélyi és frakk dukál, és arra sem árt számítani, hogy a többnyire igen elegáns helyszíneken éppen csak a levegőért nem számítanak külön díjat (dehogynem: a jegy árába ezt is beszámították). A megszokott vendéglői tarifa minimum kétszereséért mérik a legegyszerűbb ételt és italt, de persze ez sem általánosítható: az egyetemi bálokon gondolnak a klientúra szerényebb jövedelmi viszonyaira.

Sok évszázados hagyomány

A bécsi bálok hagyománya a 14. századra vezethető vissza, fénykorát a táncos rendezvény azonban a Biedermeier idején – a Bécsi Kongresszus (1814/15) és a 48-as forradalom között élte. A történészek ezt azzal magyarázzák, hogy a Bécsi Kongresszust megelőző háborús időszakban az embereknek különlegesen nagy szükségük volt vigasságra és felejtésre. Talán ezen alapul a fentebb idézett optimizmus, a jövőtől való félelem önmagában is elégséges ok a kikapcsolódás vágyára.

A szervezők nem szűkölködnek az ötletekben, hogyan lehet vonzóvá tenni a bálokat, vagy másként fogalmazva feledtetni a borsos belépti díjat. Utóbbi a hölgyeknek és uraknak ajándékot is jelent – e tekintetben (is) az Operabál a vezet. Erre az alkalomra készíttetett óra, szerényebb ékszer, Swarovski kristállyal kirakott legyező, stb. emlékeztet akár mindhalálig az éjszakára. Fénypont a tombola, van, ahol a hölgyek összemérhetik öltözéküket, lehet nyerni szépségversenyen. Ami pedig a nyitótáncot illeti, no az aztán az életre szóló élmény azoknak, akik a szigorú rostán átjutnak. Ifjú hölgyek és urak lejtenek a parketten – többhetes szigorú tréning után –, meghatott szülők figyelik a páholyokból vagy a tévé képernyője előtt csemetéjüket, s az emlék az érintetteknek életre szól. Az sem árt, ha néha egy kis botrány korbácsolja fel az érdeklődést: tavaly a Bál alig két éve hivatalba lépett háziasszonya (civilben az Erste Bank elnökének neje) vette a bátorságot és felmondott a leghíresebb osztrák tánciskola tulajdonosának. Így nem Thomas Elmayer tanította be a nyitótáncot, hanem egy ismeretlen grázi szakember. A trónfosztás egyébként fokozatos volt: az addig mindenhatónak számító Elmayeről már az előző évben elvették a boldogságos feladatot, hogy a műsor után a méltóságtejes "Minden valcer" mondattal parkettre invitálja a keringőzőket. Elmayer úr, aki egyébként az etikett tanítómestere is, azóta is küzd a jogfosztottság ellen. Mindhiába.

Ha a zsúfoltság sok lehetőséget nem is ad a táncra, egy biztos: a helyszínek gyönyörűek. Nemcsak az Opera, a Musikverein (itt tartják a Filharmonikusok bálját) jelent különlegességet, a kevésbé ismert palotákba is igencsak illik a jólöltözött társaság. A rendezvények persze nem annyira a felhőtlen kikapcsolódásról szólnak, a legtöbbjük egyes szakmák krémjének a találkozója. A páholyok mélyén, fehér asztalok mellett fontos megbeszélések folynak, nem ritkák a sorsdöntő kapcsolatfelvételek, x bemutatja y-t z-nek, aki előad egy ötletet, s láss csodát, a báli ismeretségből hasznos együttműködés lesz.

Aki tehát bécsi bálba vágyódik, nem árt, ha előbb saját szakmai kapcsolatai terén néz körül. Persze az igazi, ha meghívást kap a külföldi – nem is feltétlenül osztrák – partnertől. Például a Bécsi Orvosi Kamara évről évre kifejezetten keresi a magyarokat, az osztrák orvosok boldogan ismerkednének, várják a jelentkezőket. Kézművesektől a virágtermesztőkig, mérnököktől ügyvédekig, vadászoktól katonákig, gyógyszerészektől ingatlanosokig egyszerűen minden fontos szakma megtalálható a listán, és persze minden egyetem rendez bált. Nem árt időben megkezdeni a jegy igénylését, egyes bálokra nagyon hamar kiteszik a megtelt táblát.