Minden év egy nap
Százórás folyamatos nyitva tartással ünnepli az alapkőletétel százéves évfordulóját a bécsi Technikai Múzeum, amely egyébként ilyen alkalom nélkül is megérdemel egy látogatást. A szerdától vasárnapig – június 17-től 21-ig tartó ünnepségsorozat egyedülálló, hasonlót egyetlen másik osztrák múzeum sem rendezett még. A korlátlan ott tartózkodáshoz ráadásul a megszokottnál alacsonyabb áron vásárolható a belépőjegy.
Ausztria legnagyobb fizikai előadótermének is becézik ezt a múzeumot, igaz, inkább a „bennszülöttek”. A turista legfeljebb előre megfontolt szándékkal, a helyet gondosan kikeresve jut el Bécs 14. kerületébe, a Schönbrunni Palotával átellenben (a Mariahilferstrasse külső torkolatában) lévő viszonylag eldugottnak is mondható városrészbe. Mellesleg azért nem olyan bonyolult: az U4-es metró schönbrunni állomásától tíz perces sétaút vezet a bejárathoz, kellemes parkon át.
Nem bánja meg a látogató, aki maga is meggyőződhet róla: nem véletlenül terjedt el, hogy a bécsi Technikai Múzeum gazdagság és módszertani korszerűség tekintetében párját ritkítja Európában.
Már annak is vagy tíz éve, hogy az épület felújítása elkészült. A 22 ezer négyzetméteres kiállítási (36 ezer négyzetméteres össz-) területen, a tetőtér beépítésének és két gyönyörű kupolának köszönhetően 12 méteres magasságú csarnokokban állították ki a páratlan anyagot. Öt szekcióban szépen elrendezve láthatók a nehézipar, a közlekedés, az energetika, a telekommunikáció, a hangszergyártás muzeális kincsei, köztük a századforduló néhány akkortájt csodának számító újdonsága. A szárazföldi, vízi és légi közlekedés máskor inkább csak fényképen, rajzon látható eszközei tornyosulnak itt a maguk teljes valójában.
Az ötlet I. Ferenc császárt dicséri, ő rendelte el 1807-ben az akkor korszerűnek számító termelési és közlekedési eszközök gyűjtését, s az új múzeum akkor épült, amikor már végképp nem tudták hol tárolni a terjedelmes darabokat. Az alapkövet 1909. június 20-án maga Ferenc József császár helyezte el.
Az eligazodásban ma a multimédia is segít: ezerötszáz képernyőn hívhatják le az érdeklődők a teljes folyamatokat, s a tágas és világos térben, egymástól inkább csak képletesen elválasztva elhelyezett interaktív munkahelyek zavartalan elmélyülést biztosítanak. A „minden kipróbálható“ elve oly tökéletesen valósul meg, hogy a hangszergyűjtemény mellett hangszigetelt helységben van mód a mintadarabok megszólaltatására. Külön látványosság a „természet és felfedezés“ címet viselő szekcióban az animációs képalkotás, amellyel történelmi világképek idézhetőek meg. 35 fős szakértői csoport dolgozta ki a Jelenség és kísérlet, Koncepció és következmény címszó alatt csoportosított témákhoz illő filmeket.
Az első benyomást kétségkívül néhány ritkaságszámba menő ipari csoda, mozdony és acélöntő berendezés adja. Nincs azonban az a bővítés, korszerűsítés, amely képes lett volna a vasúttörténelem páratlan gyűjteményének befogadására: így a Technikai Múzeumba látogatók tulajdonképpen inkább csak ízelítőt kapnak a vagy 150 évvel ezelőtt első ízben sínre helyezett különös járművekből. Itt látható az egyetlen ma még létező lóvasúti kocsi, a Hannibal (1841), és néhány gyönyörű udvari szalonkocsi. És aki nem érte be ennyivel, annak még egy kicsit kell utaznia helyiérdekű vasúttal, (S1), a Bécs határain túl lévő Strasshof-ba, a vasútmúzeumba. A járműmatuzsálemek némelyike még működik is, gőzmozdony vontatja a nosztalgia-szerelvényt, s a meghirdetett utakra mindig van jelentkező.
A kiállított (HZ 0011) udvari szalonkocsi csak egy modell azok közül,amelyeket az élelmes gyártók egyenesen a császári család számára készítettek a vasút 1830-as itteni elterjedése után. A Technikai Múzeumban látható szalonkocsi annak a kétvagonos garnitúrának a része, amelyet a vasút-társaság Mária Terézia részére gyártatott 1873-ban. A másik vagon hálókocsi volt. A kidolgozásnál különösen ügyeltek arra, hogy a kor ízlésének is megfeleljen, de a díszítése ne jelentsen túlsúlyt. Akkortájt különlegességnek számított a két kocsi összekapcsolásának technikai megoldása.
Később, 1895-ben a császárnő 02-es jelölésű hálókocsiját beillesztették az immár nyolc vagonból álló önálló császári szerelvénybe, s ekkor kapta a H(of)Z(ug) 0011 jelölést. Fennmaradását egy igencsak előrelátó másik jelölésnek köszönhette: már gyártásakor a kísérő műszaki leírásban jelezték, hogy a garnitúra az Osztrák Vasút Múzeum tulajdona (ezt később a mai Technikai Múzeumba sorolták be). 1918-ban a győztes hatalmak e jelölést tiszteletben tartották, s bár a császári szerelvény többi vagonját lefoglalták, ezt a garnitúrát valóban átengedték a múzeumnak. Az akkor lefoglalt vagonok ma már nincsenek meg.
A közlekedési szekció másik különlegessége az a mozdony, amely a Budweis és Gmunden között közlekedő korábbi ló-vasúti szerelvény vontatására szolgált 1854-től, mégpedig a Linz és Gmunden közti szakaszon. Az első császári vasút-társaság összesen tíz gőzmozdonyt bocsátott rendelkezésre. A 4-es számú Gmunden elnevezésű egészen 1884-ig közlekedett. A bécsi Technikai Múzeumban kiállított mozdony az egyetlen, amely ezek közül fennmaradt.
S hogy mit kínál a százórás nyitva tartás?
Maga az államfő nyitja meg a rendezvénysorozatot, 17-én hat órakor. Ezzel egyidejűleg kezdődik a múzeum előtt a graffiti-bemutató. Benn az épületben Oliver Hangl performansz művész elektromos óriásgépet állít elő – kizárólag régi háztartási masinákból. Lézer-show varázsolja modernné a százéves épület homlokzatát. Szerepel a négynapos programban mozi-éjszaka, csupa technikai tárgyú film vetítésével, lesz éjszakai kalandtúra, és a látogatók szakemberekkel együtt kutathatják, hogy mitől lesz élvezetes az evés.
Fiatalokat várnak, kamaszokat, de náluk kisebbeket is. Ők külön teremben igazi tűzoltóautót vehetnek birtokba. A családoknak éjszakai pihenőt is biztosítanak, hálózsákokkal. Az ünnepléshez tartozik a szokatlanul olcsó belépőjegy: felnőtteknek 5 euró, gyerekeknek 3, és az éves belépő is fél-áron vásárolható meg,, 18 euróért, illetve gyerekeknek 9-ért.
(www.tmw.at)
