Milyenek is vagyunk?
Kasza László Ilyenek vagyunk című írásában azt állítja, hogy nekünk, magyaroknak nincsenek demokratikus hagyományaink, mert történelmünk során mindig diktatúrákban éltünk.
Ami lehet, hogy a marxista történelemtanítással, illetve a baloldali értelmiségi hiedelemvilággal tökéletesen egybevág – csak épp a történelmi tényeknek, a valóságnak nem felel meg. Mert hiszen mi van akkor a Monarchia választójogon alapuló többpártrendszerű parlamentjével, a két világháború közti, valamivel „visszafogottabb”, de mégiscsak létező többpártrendszerrel, a ’45 utáni két „fényes szellős” évvel vagy az elmúlt húsz évvel: ez összesen önmagában is csaknem egy évszázadnyi demokratikus hagyomány!
Aztán ott az 1222-es Aranybulla (Európa második írott alkotmánya), a reformkor szárnyaló bő másfél évtizede, a ’48-as és az ’56-os demokratikus (!) forradalmaink, a ’88–89-es szép emlékű rendszerváltó évek stb. – ezek is ugyanúgy a demokratikus tradíció fontos fejezetei.
Ahol viszont valóban híja lehet a demokratikus hagyománynak, az annak a gondolkodásmódjára igaz, aki kollektívan leszól és megbélyegez egy egész nemzetet csak azért, mert nem a neki tetsző politikai csoportulást választotta az emberek, a „démosz” többsége.
Hiába no, ilyenek vagyunk mi, magyarok: 2002-ben a nemzetiszínű pántlikával átkötött, szenteltvízzel megöntözött hatalmi gőg és arrogancia nem kellett – most meg az európai szósszal nyakon öntött, demokratikus rizsával tálalt korrupció, hozzá nem értés, töketlenkedés és anarchia. Fene essen abba a buta paraszt fejünkbe...
Hajnal Sebestyén
Győr
