Milliomosok a létminimum határán
Ha adócsalásról, vagyonletagadásról van szó, az olaszok sem mennek a szomszédba különböző trükkökért, amelyek átlátszóak ugyan, jogilag mégis megfoghatatlanok. Az olasz adóhatóságok szerint évente legalább 300 milliárd euró után nem fizetnek semmilyen köztartozást.
Nincsen abban semmi meglepő, hogy megáll egy luxusautó valamilyen „exkluzív helyen”, Capriban, Forte dei Marmiban a szardíniai Porto Cervóban vagy Taorminában egy éppen kibérelt gyönyörű villa előtt. Abban már annál inkább, hogy az ilyen hipergazdagoknak 47 százaléka „papíron” nem rendelkezik semmilyen ingó és ingatlan vagyonnal, esetleg szociális kártyát igényelt nyugdíjas.
Előfordul ugyan, hogy néhány feltűnő kontraszt szemet szúr a fináncoknak, mint amikor Nápoly szegénynegyedeiben Porschék és Jaguárok állnak, de ezek a gazdagok pechesek, vagy pedig túlságosan amatőrök. Ami tény marad, hogy a „nyomorgó” milliomosok évente 100 milliárdtól fosszák meg az államkasszát, ez pedig a másfélszerese az olasz államadósság éves kamatainak.
A jelenség persze nem újkeletű Itáliában sem: Giulio Tremonti gazdasági miniszter már 2004-ben felhívta a figyelmet arra a botrányos ellentmondásra, mely szerint mindössze 17 ezren vallanak be évi 300 ezer eurónál magasabb jövedelmet, ehhez képest évente 230 ezer luxusgépkocsit adnak el. És a helyzet azóta sem sokat javult: 2007-ben a 200 ezer euró feletti bevétellel rendelkezők száma 76 ezer volt, ráadásul közülük 43 ezren alkalmazottként, 19 ezren pedig nyugdíjasként készítették el adóbevallásukat. Ennél is vérlázítóbb, hogy a több mint kétmillió olasz vállalkozóból összesen 6253 ismert el 200 ezer eurónál nagyobb bevételt. Az összes bejelentett vállalkozás 45 százaléka könyvelt magának veszteséget. Ezek szerint ennyi balszerencsés vagy tehetségtelen vállalkozó lenne abban az országban, amelynek népe évezredek óta üzleti érzékéről, ügyességéről híres?
Éppen erről van szó, meg az olasz sajtó szerint is nevetséges adótörvényekről. Viszonylag egyszerű bármely közrendű polgárnak olyan „fal” céget alapítania, amelyre ráírathatja tengerparti villáját, jachtját, kocsiját és máris veszteséges a vállalkozás. Ha mindez nem elég, még mindig ott az ÁFA-csalás eszköze.
Ugyancsak jól bevett módszer a nem adózott pénzek elhelyezése külföldi bankokban. 2003-ban például 70 milliárd eurót vittek ki az országból, ennek 60 százaléka svájci bankokban „mosódott tisztára”. A tettesek többnyire Lombardia tartományban élők voltak. A kormány szigorúbb ellenőrzéseket foganatosított, az olasz-svájci határon még kamerákat is felállítottak. Ehhez képest az off-shore bankokban legalizált pénzösszeg – a kamerák díszkíséretével – immár meghaladta a 100 milliárdot.
