Mi lett volna, ha...
Az ilyen kezdetű okoskodásoknak a politikában sincs túl sok értelmük, tegyünk mégis egy gondolatkísérletet: mit tennénk most, pár nappal a tapolcai választás után, ha a fideszes kétharmad nem változtatja meg annak idején a választási szabályokat.
Szörnyülködnénk bizonyosan, de – készülnénk a második fordulóra.
Ide már csak a három igazi jelölt jutna be, a jobbikos, a fideszes és az MSZP–DK-s.
Eltűnnének a Szepessy Zsolt-féle kamupártok, eltűnnének a ki tudja, honnan szalajtott független képviselőjelöltek (ezúton is gratulálunk Turcsán Mihálynak és Galyas Istvánnak, akik a leadott 29 469 szavazatból közösen megszereztek igazságos elosztásban kereken egy tucatot – ez a szűk család és az egyik szomszéd).
Szóval lenne két hetünk arra, hogy felrázzuk azt a majd negyvenezer embert, aki otthon maradt. Lenne két hete Schiffer Andrásnak, hogy végre eldöntse, a demokratikus ellenzékhez tartozik-e, vagy a Fidesz egyik hadteste csupán. Lenne két hete az Együttnek, hogy eldöntse, beáll-e a demokratikus jelölt mögé, vagy továbbra is csak a partvonalról kiabál be. Lenne két hetünk arra, hogy agitáljunk, az írástudók írjanak, a megmondók megmondjanak.
Lenne tehát két hetünk arra, hogy kitaláljuk, hogy megoldjuk, hogy megvédjük magunkat.
Lenne. Most ülünk és nézünk.
Sokan figyelmeztettek annak idején, hogy az új szisztéma legnagyobb hibája és veszélye, hogy az egyéni körzetekből olyan képviselők is bejuthatnak majd a parlamentbe, akiket az adott körzetben a szavazók akár kétharmada sem támogat.
Tudjuk, a Fidesz magára találta ki ezt a rendszert, de most besült a mutatvány.
Ennek – is – „köszönhetjük” az első szélsőjobbos egyéni képviselőnket...
Ráczkevy Miklós
e-mail
