Merre tart Németország?
Az euróválság fordulatot hozott, nyomában átalakul a háború óta folytonos német kül – és gazdaságpolitika. Míg a kormányzat az európai integráció további bővítése mellett van, a lakosságban a válság nyomán erősödött az euro-szkepszis. E helyzetben még bizonytalan, milyen szerepet játszik majd a jövőben Németország, amely eddig az integráció legfőbb finanszírozója volt, de most politikai és pénzügyi korlátaihoz érkezett.
Erről beszélt Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója a német Európa-politikáról rendezett ankéton. Utalt arra, hogy a német politika már a 90-es évek közepén, a szociáldemokrata Gerhard Schröder kancellár alatt ráébredt, hogy a társadalmi feszültségeket nem lehet továbbra is korlát nélkül pénzzel, a további eladósodás árán is oldani, ezért megkezdték a hagyományos szociális rendszer lebontását. Míg az ország megalakulása óta tartózkodó külpolitikát folytatott, ugyanabban az időszakban megjelent a „felvilágosult önérdek.” Ugyanakkor az Egyesült Államoknak Európából való „kivonulása” után vezetési deficit lépett fel, hiszen (egy német szakértő megfogalmazása szerint) „Németország Európának túl nagy, a világnak túl kicsi” s ez csak nagy válság esetén változhatna meg. Szólt Kiss arról, milyen vádak, bírálatok érik Németországot, hogy hegemón gazdasági helyzetében mások rovására húz hasznot az Unióból – akárcsak a szigorú stabilitási politika igénylésével másoktól. Kárhoztatják egyébként azért is, hogy viszonylag alacsony katonai költségvetésével, mérsékelt szerepvállalásával olcsón ússza meg a NATO-ban.
A „romantikus” Európa-politika alkonya
Mindenesetre korszakváltás előtt állunk, végérvényesen lezárult a Helmut Kohl kancellár által (évtizedekig) képviselt „romantikus” Európa-politika, amelynek szereplői - a német tapasztalatok alapján - a politikai és a pénzügyi unió egyidejű megteremtéséből indultak ki. Az Alkotmánybíróság közelmúlt döntése, amely szerint az ország (a megszabott határig) nagy pénzügyi forrásokkal részt vehet az euróövezet válságának kezelésében, jelentősen befolyásolja Berlin magatartását. Angela Merkel kancellár ugyanakkor ellenzi, hogy az Európai Központi Bank egyfajta „mellékkormány” szerepét kapja a válságkezelésben és jogot kapjon az euróövezet valamennyi bankjának ellenőrzésére.
A német politika ismert kutatója idézte Soros György egy írását is, amelyben a befolyásos pénzember azt javasolta: hagyja ott Németország, a „jószándékú egyeduralkodó,” az Uniót, s fogjanak abban össze – immár francia vezetéssel – a dél-európai országok.
Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos igazgatója szerint Soros olyan kérdésben nyilvánít véleményt, amelyhez nem ért. Rácz nézete szerint a viták folytatódnak majd, tekintettel arra, hogy az EU jelenlegi helyzetében alkalmatlan a további bővítésre. Körösi István, az intézet főmunkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy az igen jelentős német külkereskedelmi többlet elsősorban a nem-európai, illetve az euró zónán kívül álló uniós országokkal folytatott kereskedelemből származik. Körösi véleménye szerint Németország a pénzpolitikában sem kívánja átvállalni Amerika szerepét – ugyanakkor csak kemény ellenőrzés fejében áll majd készen további pénzügyi támogatást nyújtani a rászoruló országoknak.
