Merkel: a vallás helye a templomban van
Három vezető német lap mellékleteként, a Vatikán újságjával, a L’Osservatore Romanoval együttműködésben jelent meg a közelmúltban a Credo katolikus magazin. Az hosszú beszélgetést közölt Angela Merkellel, amelyben a kancellár szokatlan nyíltsággal szólt vallásosságáról, állam és az egyházak viszonyáról.
Mint ismert, a kormányfő evangélikus lelkipásztor gyerekeként nőtt fel az NDK-ban. Mint elmondta, szülei megismertették vele a vallást, elvitték istentiszteletre – de soha nem igényelték, erőltették a vallásgyakorlást.
Egyháza ellen egyébként soha nem lázadt, s nem gondolt arra, hogy kilépjen abból. Templomba ritkán jár, nem akarja a hívőket zavarni, hiszen nyilvános megjelenésénél ez elkerülhetetlen. Egyébként legkedvesebb zsoltára az Erős vár a mi Istenünk, kedvenc imádsága a Miatyánk.
A kérdésre, szokott-e imádkozni nehéz pillanatokban – amikor például Hollande francia államfővel nem sikerül dűlőre jutnia, így válaszolt: „Az imádságok nem arra valók, hogy földi kívánságokat teljesítsenek – azok megvalósulásáért magamnak kell dolgoznom.” Egyébként vatikáni látogatásánál Ferenc pápa megkérte, imádkozzék érte. Ő visszakérdezett, hogy protestánsként érvényes-e az imádsága – amire a pápa igennel felelt...Az egyházak helyzetével kapcsolatban Angela Merkel elmondta: a szekularizálódó német társadalomban mind kevésbé lehet a keresztény alap-ismeretek meglétére építeni. Míg a karácsonnyal a legtöbb ember még tisztában van, már nem ez a helyzet a Pünkösd, az Úrnapja és más ünnepek vonatkozásában.
„A demokrácia lényege a kompromisszum”
„A demokrácia azt jelenti, hogy többségeket keresünk a társadalomban” – fejtette ki a kancellár politikai filozófiáját. „Ez ugyan nem tökéletes, de még mindig a legjobb módszer ahhoz, hogy elkerüljük a tartós torzulásokat. Ez azt is jelenti, hogy a demokráciában a kormányfőnek hatalma van – ám az viszonylagos. Kevés dolgot tudok egyedül eldönteni. Ösztönzést adhatok, megjelölhetek alap-irányokat, ám miután többségekre kell törekednem, nyíltnak kell lennem mások véleménye iránt. A kompromisszum elválaszthatatlan a demokrácia lényegétől, gazdagítja azt a legjobb mód arra, hogy döntéseket hozzunk. (...) Bármennyire is fontos hivatalt töltök be, nem tarthatom személyemet oly fontosnak. A hitem azt mondja: nem lehetek tökéletes, szabad hibákat elkövetnem. Magas politikai pozíció sem vezethet ahhoz, hogy túlértékeljük magunkat – valamennyien tévedhetünk”.
Szó esett a beszélgetésben arról, hogy a CDU hajdan mélyen katolikus párt volt, míg ma már nem az, s ennek okát sokan abban látják, hogy szekularizált lelkész-lány áll a párt élén. Merkel válasza: „A CDU kezdettől ökumenikus párt volt. Az volt a nagy esélye, hogy sokat tett a katolikusok és a protestánsok közötti szakadás áthidalásáért. A katolikusok korábban valóban dominálták a pártot – míg a német egyesüléssel megjelent az új tartományok erősebb protestáns jellege. A sors úgy hozta, hogy protestánsok állnak a párt élén – miközben nagy tartományi szervezetek erősen katolikus jellegűek”.
Folyik a vita arról, lehet- e korunkban egy néppárt hangsúlyozottan keresztény? – hangzott a kérdés. A válasz: „Igen. Az emberkép, amely politikánk alapja, a keresztény emberkép. Ami nem akadályozza, hogy a CDU természetesen nyílt legyen más vallású emberek előtt s örülök muszlim tagjainknak. Egyet viszont politikai párt nem tehet: amikor egy társadalom már túlnyomórészt nem keresztény, akkor nem teheti azzá. Egy párt nem vallási közösség, a vallás helye a templomokban, a családokban van”.
Végül a Credo megkérdezte Angela Merkelt: hogyan változtatta meg munkája az immár harmadik hivatali ciklusára készülőt politikust. „Azt másoknak kell megítélniük. Ami engem illet, nem tudom nem észrevenni, hogy öregebb lettem....”
