Menni vagy maradni?
Angela Merkel kancellár nem megy el a héten Londonba, Külügyminisztere képviseli az Afganisztán-konferencián, ahol a fő kérdés: hajlandók-e Washington szövetségesei további katonákat harcba küldeni - miközben egyre valószínűbb, hogy ez sem oldaná meg a NATO szempontjából egyre válságosabb helyzetet. A német parlamenti pártok (a Balpárt kivételével) beletörődnének ugyan néhány száz további katona kiküldésébe, de egyre több szó esik arról, hogy belátható időn belül ki kellene vonni Afganisztánból a német erőket.
Az amerikaiak pedig sürgetik, hogy Berlin mielőbb legalább 2.000 további katonát küldjön. A kormánykoalíciót vezető CDU/ CSU , amely a tavaly őszi választások óta amúgy is vesztett népszerűségéből, ezért távolról sem lelkesedik. A Bundeswehr afganisztáni szerepét ugyan nem akarják időben behatárolni, hangsúlyozva: az ország csak akkor építhető újjá, ha eközben biztonságáról gondoskodnak, Merkel asszony azonban már tavaly arról beszélt, hogy „2014-ig a helyzet jelentős javulását" kell elérni. Azaz legkésőbb akkor ki lehetne vonulni.
Az ellenzékbe szorult szociáldemokraták, akik annak idején megszavazták meg az afganisztáni missziót, most az újjáépítéshez nyújtott sikerre helyeznék a hangsúlyt és frakcióvezetőjük, Frank-Walter Steinmeier volt külügyminiszter azt mondja: 2011-2015 között vissza kell vonni a német katonákat. A Zöldek óvatosan taktikázva ellenzik az amerikaiak legújabb terrorellenes hadjáratát. Leszögezték, hogy „ilyen háborút nem lehet megnyerni és csak akkor kívánják tovább támogatni a német missziót, ha abban nagyobb hangsúlyt kap a békés célokhoz adott segítség. A Balpárt elutasítja nem csak a NATO- de még az ENSZ- határozat alapján való katonai szerepvállalást is és a német egységek azonnali kivonását követeli.
1.500 további katona – vagy fegyver helyett pénz?
A londoni konferencia előtt Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter, a bajor CSU igen népszerű fiatal politikusa, állítólag hajlott további 1.500 katona kiküldésére - többek között azért, mert ezt a helyszínen lévő német tábornok is szorgalmazza. Vele szemben egyfajta riválisa, a szerepelni nem kevésbé szerető liberális külügyminiszter, Guido Westerwelle először arról beszélt: szó sem lehet újabb katonákról. Hír szerint immár hajlik egyfajta kompromisszumra -akárcsak a szociáldemokraták. Westerwelle egyébként azzal az ötlettel állt elő, hogy fegyver helyett pénzzel fékezzék meg a talibánokat. Nézete szerint sok afgán csak azért csatlakozik a felkelőkhöz, hogy pénzt keressen - s ha megkapja máshonnan, nem fog harcolni.
Egyébként Berlin katonák helyett hír szerint további rendőr-kiképzőket ajánlana fel Londonban. Mindeközben a CDU-ban erősödik a kijózanodás: Thomas de Maiziére belügyminiszter figyelmeztetett, hogy "realista elvárásokra" van szükség. "Afganisztánban nyugati típusú demokráciát berendezni lehetetlen, elegendő, ha sikerül megteremteni az alapvető állami rendet", így a politikus.
Püspök a háború ellen
Novemberben és decemberben a németek 30, majd 34 százaléka ítélte meg negatívan a kereszténydemokrata-liberális koalíció munkáját - januárban már 42 százalék. Bár Merkel asszony 72 százalékkal (Guttenberg mögött) a második legnépszerűbb politikus, a lakosság többsége úgy véli, nem bizonyul elég erős vezetőnek a koalícióban. Az afgán kérdés ezért is egyre kényesebbé válik. Annak tükrében is, hogy Németország legnagyobb egyháza, a lutheránus vezetője, Margot Kaessmann püspök, feltűnést keltő nyilatkozatban igényelte: dolgozzon ki a kormány "világos tervet az Afganisztánból való kivonulásra", miközben nagyobb erőfeszítéseket tesz a lakosság, az ország felépítése érdekében. Volt nem kevés politikus, vezető katona, aki hevesen elítélte a püspök-asszony kiállását - de híveinek többsége alkalmasint az ő oldalán van és nem csak ők, hanem a németek többsége is.
További cikkeket olvashat Németországról a
Ger-mániaportálon!
