Menekülés és visszatérés – Magyarországra

Egy rémes történettel kezdődik a Vera és a nagykövet- Menekülés és visszatérés című kötet. (Vera and the Ambassador: Escape and Return, SUNY Press, 2009.) Egy gyerek és az anyukája éjjel rohannak egy mozgó vonat felé, azért hogy felkapaszkodhassanak rá.

- Gyorsabban, Vera! Gyorsabban! – sürgette az anya gyereket. A szerelvény már áthaladt a magyar határ útlevél ellenőrzésén, meglendült Ausztria felé. Ám a gyereknek nem sikerült elég gyorsan futnia. A vonatot nem érték el és csalódottan kellett visszautazniuk Budapestre.

A gyerek Vera Blinken volt, a későbbi amerikai nagykövet, Donald Blinken felesége. Vera édesanyja a sikertelen határátlépés után sem tett le róla, hogy elhagyják az országot. 1949-ben, nyílt erre alkalmuk, amikor az édesanyja egy olasz állampolgárral névházasságot kötött, és átléphették a határt.

„Ő lesz a férjem”

Rokoni kapcsolataik miatt az Amerikai Egyesült Államokba mentek, ahol végre új életet kezdhettek. Édesanyja hozzáment egy korábbi szerelméhez, Vera pedig belső építészetet, művészettörténetet, lakberendezést tanult. Első házassága nem sikerült, majd 1971-ben egy „vakrandin” találkozott későbbi férjével Donald Blinkennel. Már másnap arrról beszélt, hogy élete hátralévő éveit vele szeretné tölteni. Négy évvel később összeházasodtak.

Donald Blinkena Harwardon végzett, New Yorkban született, megismerkedésükkor már egy fia is volt. Karrierje Vera támogató szeretete által teljesedett ki. Pénzügyi befektetőként, alapkezelőként szerzett magának elismertséget. Privát kapcsolatrendszerén keresztül ismerte meg a nyolcvanas évek végén Hillary Clintont, a későbbi elnök feleségét.

A Blinken házaspár ekkoriban már többször járt Magyarországon, saját szemükkel látták a rendszer változását. Vera önkéntesként segített egy amerikai – magyar partnerségi program létrehozásban. Donald pedig Clintont támogatta a Demokrata Párt elnökjelöltjeként - pénzügyi források előteremtésével.

Nem karrier diplomata

Clinton elnöki hivatalba lépését követőn majd másfél évvel kapta meg Donald Blinken az összes szükséges jóváhagyást ahhoz, hogy az Amerika Egyesült Államok nagykövete lehessen Magyarországon. 1994 tavaszától 1997 novemberéig tartott a kiküldetése.

Személyében nem egy karrierdiplomatát, hanem egy - a magyarországi fejlődés iránt politikailag, gazdaságilag – személyesen elkötelezett külképviselet vezetőt neveztek ki.

A kettős memoár rendkívül érdekesen írja le élettörténetüknek ezt a szakaszát. A kinevezést megelőző időszakot, az itteni berendezkedést, az akkori politikai viszonyokat.

Taszár, NATO, EU

Ma már a közelmúlt története a szerb-háború, a Taszári reptér létrehozása, a NATO népszavazás, ahol az állampolgárok 75 százaléka a csatlakozás mellett voksolt. Pedig nem volt egyértelmű, hogy mi lesz a magyarok véleménynyilvánításának eredménye a katonai szövetséghez való csatlakozásról. Donald Blinken is idézi azokat az ellenérveket, amelyek a csatlakozás magas költségeit emelték ki. De az ellenérv is éppen erről szólt.

Ha Magyarország nem fogadná el a Lengyelországnak, Csehországnak és a Magyarországnak megítélt 33 milliárd dolláros katonai támogatást húsz esztendő alatt, akkor a honvédelem modernizálásának költségeit is saját erőből kellene előteremteni. De nem így voksoltak a magyarok.

A Vera és nagykövet, Menekülés és visszatérés című kettős önéletrajz idén jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. A kötet bemutatóján Simonyi András, Magyarország korábbi washingtoni nagykövete méltatta a házaspár munkáját.

- Donald jelentős munkát végzett. Elérte, hogy Magyarországra került az amerikai légierő bázis, aminek Taszár adott otthont. „Levezényelte” a NATO csatlakozást megelőző időszakot. Meggyőződésem, hogy ha nem léptünk volna be a NATO-ba, akkor az EU-ban sem lennénk benne. A kilencvenes években előre látta, hogy a politikai modernizáció érdekében mit kell tennie Magyarországnak és Amerikának. Vera és Donald – közösen - jó munkát végeztek.