Megkillerelik az olasz nyelvet?
Tisztelem és becsülöm az angol nyelvet, magam is művelem immár több évtizede, ennek ellenére nem lelkesedem azért, hogy világnyelv címén más nyelvekbe bekerülve azok szókincsét szegényíti, vagy, ami még rosszabb, az adott nyelv szószerkezeteihez idomul. Kiver a hideg, ha például azt hallom, hogy „brénsztormingoljuk” vagy „fitneszeljünk” egyet, a „megbízható linkek” kifejezésen legalább röhögni lehet. A jelenséget már régóta pellengérre állították francia és spanyol nyelvterületen, manapság már az olasz nyelv sem mentes ettől. Szerencsére vannak, akik figyelmeztetnek erre és az újságírók felelősségére.
Claudia Cugini, Kanadában tanuló olasz ösztöndíjas egyetemista az Il Messaggerónak írt nyílt levelében egyenesen „nyelvgyilkosoknak” nevezte napjaink olasz újságíróit, akik rendszeresen divatos angol szavakkal dobálóznak akkor is, ha annak van szép olasz megfelelője. A diáklány a „welfare” szót hozza példának, amely olaszul így hangzik: „benessere”. De elítélően szól azokról az „olangol” (italiese) szavakról is, amelyek elöntötték a médiát az Internet kapcsán: mostanság azt, hogy „csatolni”, úgy mondják, „addare” az „aggiungere” helyett. De már megszületett a „gyilkosságra” a „killeraggio” szó, az „uccisione” vagy az „omicidio” szavak helyett is. Claudia nem csupán a nyelvrontást tartja felháborítónak, hanem azt is, hogy ezzel mintegy lenézik az olasz népnek azon rétegeit, akik nem beszélnek angolul.
„Önök szép lassan elpusztítják ezt az ezeréves történelemre visszatekintő nyelvet, Dante, Leopardi, Manzoni nyelvét. Felháborodnak azon, hogyha valaki a nyilvánosság előtt rosszul használja a kötőmódot (congiuntivo) vagy a feltételes módot (condizionale), és ujjal mutogatnak a valóságshow-k szereplőire, hogy nem tudnak olaszul. Pedig ők csak az önök példáját követik. Ezek után ne csodálkozzanak, ha az idén is sokan megbuknak majd az olasz érettségin” – írta Claudia.
A levél kapcsán eszembe jutott, hogy római iskolámban, ahol a tanítási alapnyelv a francia volt, de tanultunk olaszul is, ráadásul a diákok többsége olasz volt, egyik kedvenc szórakozásunk az volt, hogy elfranciásítottunk olyan olasz szavakat, amelyeknek teljesen más gyökere volt. Néha aztán előfordult, hogy ezek véletlenül bekerültek egy-egy dolgozatba, de tanáraink olyankor hatalmas piros betűkkel ráírták: „italianizmus”. Néha bizony elkelne az olasz – és más – sajtóban is egy-egy szigorú korrektor, aki kiirtja a felesleges „anglicizmusokat”.
