Még egyszer a kereskedőházakról

Veér Jenő olvasótársam levelére (2014. március 20.) reagálnom kell. Az ifjú külügyi és kereskedelmi államtitkár által kreált kereskedőházak tevékenységéről nekem sincs információm, de a hajdani Kereskedelmi Kirendeltségek munkáját testközelből ismerem. Magam is egy szomszédos országban lévő nagykövetség egykori Kereskedelmi Kirendeltségén töltöttem el négy évet, amit ma is szakmai pályafutásom emlékezetes időszakának tartok.

Megérkezve az irodába, én azon lepődtem meg, hogy a kollégák milyen keményen dolgoztak a piacon. Nincs tudomásom arról, hogy a kiküldetését bármelyikük szakszervezeti jutalomként számolta volna el, vagy nyugdíj előtti keresetkiegészítésnek tekintette volna, annál is inkább, mivel – velem együtt – általában a harmincas-negyvenes éveiket taposták.

Természetes, hogy a képviseletek alapvető feladatai közé tartozott a helyi piacról szóló információk gyűjtése és a hazai anyacégekhez való továbbítása. Ezenfelül a kereskedelmi forgalom növelése volt a fő feladat. Az általam képviselt magyar cégek korábban sem csekély kereskedelmi forgalma az adott piacon szolgálati időm alatt a tízszeresére nőtt. Ennyit arról, hogy kell-e szakismeret „egyetlen gombostű” eladásához.

Székely György
E-mail