Már nem Orbán Kaczyński példaképe

A Michał Kokot ( a magyar ügyek egyik szakértője) és Agata Kondzińska jegyezte írás szerint a PiS-ben senki sem tudja megmondani, mikor is ért véget a magyar vezető, Orbán Viktor iránti politikai szerelem, de Kaczyński már nem nézeget Budapest felé, amióta az ukrán válságban az oroszbarát politikát folytat. Orbán akkor még az uniót is kritizálta a szankciók miatt. A PiS egyik neves európai képviselője már tavasszal azt írta: „Orbán egyre inkább csalódást kelt. Valamikor olyan volt nekünk, mint egy modern Robin Hood, aki jogos okok miatt háborút hirdetett a nagy unió ellen. Hittem, hogy Robin Hoodot nem lehet megölni – nem gondoltam, hogy Robin Hood öngyilkos lesz.” Szavai meglepőek voltak, mert a 2011-es elvesztett választások után Kaczyński megígérte választóinak, hogy „eljön a nap, amikor sikerül nekünk, hogy Varsóban Budapest legyen”.

Az elemzés szerint ugyanakkor nagy különbségek vannak a magyar és a lengyel társadalom között. Lengyelországban soha nem volt annyira unióellenes a hangulat, mint Magyarországon, ahol azt Orbán ügyesen szítja. Az egyik áprilisi lengyel felmérés szerint a tagságot a lengyelek rekordmértékben támogatják – 89 százalékuk helyesli azt. A magyarok a külpolitikától elidegenedtek, dominál az ostromlotterőd-szindróma – ez a történelmükből fakad, amely egészen más volt az I. világháború után, mint Lengyelországban. A magyarok akkor területük és lakosságuk kétharmadát elvesztették, ezért a nemzeti húrok pengetésével a Fidesz folyamatosan népszerűséget szerez.

A nemzeti akcentust folyamatosan hangsúlyozza a PiS is, amely az orosz- és a németellenes fóbiát erősíti, és a Polgári Platform által vezetett Lengyelországot „orosz–német gyarmatnak” nevezi. Ezt még jobban felerősítette a szmolenszki katasztrófa, s ez a társadalom megosztottságának tüzére öntött olaj ugyan lassanként apad, de sohasem fogy el. A szmolenszki orgyilkosság teóriájában a párt szavazótáborának több mint fele hisz.

Magyarországon Orbán sikeresen kihasználja és elmélyíti a jobboldal és a baloldal közötti történelmi megosztottságot, amely a II. világháború előtti időkben és az 1956-os forradalomban gyökeredzik. Ráadásul ebben sokkal konzekvensebb Kaczyńskinél, aki a választások közeledtével enyhít retorikáján. Magyarországon Orbán következetesen „megszállóknak”, tolvajoknak mutatja be a kormányaik által kompromittálódott szocialistákat, akik eladták a nemzeti vagyont, és korrumpált politikusok. Orbán annyira hatékonyan terjeszti az állami-nacionalista politikát, hogy a szocialistáknak és a liberálisoknak az egymás utáni választásokon sem sikerült visszaszerezni a társadalom bizalmát.

Ahhoz, hogy a megosztottság légkörét állandóan fenntartsa, Orbánnak szüksége volt a kormányhoz lojális médiára, amelyet még akkor kezdett el kiépíteni, amikor ellenzékben volt. – Enélkül semmilyen választást nem nyerhettek meg – tanácsolta a PiS politikusaival való varsói találkozóján a magyar kormányfő. Néhány év alatt sikerült saját pártja körül kiépítenie egy nagy médiagépezetet, amelyet az ország legnagyobb oligarchája, Simicska Lajos kontrollál. A Fidesz volt pénztárnoka még jobban meggazdagodott, hála a kormánnyal kötött szerződéseknek, amelyeket 2010 óta szakadatlanul kap cége, a Közgép.

Kaczyński, aki utálja az oligarchákat, nem rendelkezik média- és pénzügyi háttérrel. A nemzeti-katolikus szavazótáborhoz való hozzájutását a redemptorista Tadeusz Rydzyk atyával és az ő Nasz Dziennik című lapjával, illetve a TV Trwammal való szövetség biztosította. A dolog akkor vált bonyolulttá, amikor ez a vonulat elkezdte célba venni Tomasz Sakiewiczet, a PiS-szel szimpatizáló Gazeta Polska főnökét – ez az a lap, amelynek klubjai rendszeresen szervezik a lengyelek részvételét a Békemeneten (a szerk.) –, és a jobboldali tévé Republika igazgató tanácsának tagját. Kaczyński és Rydzyk atya személyesen akkor hidegültek el, amikor a médiahatalom alapítója elkezdte saját jelöltjeit a PiS listájára állítani.

A magyaroknál a kormánypropagandát a Simicskához tartozó nagy televíziók (Hír TV), rádiók (Class FM) és újságok (Magyar Nemzet) szórják, és Orbánnak még mindig sikerült Simicskát az ellenőrzése alatt tartania – Kaczyński emberei viszont saját politikai ambíciókkal rendelkeznek. És a PiS-ben egyre hangosabbak az elégedetlen hangok a várható választási vereség miatt. Ugyan továbbra is névtelenül, de egyre gyakrabban hallani azt a véleményt, hogy Kaczyński és a PiS nem fog nyerni. És – Orbánnal ellentétben – nem használta ki az ellenzéki hét évet egy erős politikai párt építésére.

A magyarokhoz képest a lengyel társadalom erős, nem annyira befogadó a diktatórikus törekvésekkel szemben – noha közel sem annyira elutasító, mint a nyugati országoké. Meg tudja védeni magát a hatalomnak való alárendeltségtől. Kaczyński környezete és ő maga is látja, hogy más példaképet kell keresnie, különben nem lesz megfelelő a társadalmi támogatottsága, és elveszti a következő választásokat – írják a cikk szerzői.