Már akkor megmondta!
Nagyra becsült és mindig szívesen olvasott levelezőtársam, Gerencsér Emil írásának két mondatát szeretném cáfolni. (Orbán esete az IMF-fel, 2011. december 1.): „Nem lehet handabandázni a nagyvilágban!” és „Ne akarjon csillagászati számokkal kábítani.”
De lehet handabandázni és kábítani is! Miniszterelnökünk célorientált. Stratégiai céljai elérésének érdekében handabandázik, kábít, száznyolcvan fokos fordulatokat tesz, cikcakkban lépked. És amíg mi ezeken az ellentmondásokon rágódunk, ő a stratégiai célok felé menetel. De ha jól odafigyelünk, az igazi célok olykor-olykor elővillannak.
Orbán Viktor a koalíciós kormány miniszterelnökeként 2000. június 18-án interjút adott, pontosabban válaszolt a riporterek és a betelefonáló hallgatók kérdéseire a Vasárnapi újság című rádióműsorban. Ebből emelnék ki négy mondatot:
1. „Változtatni kell a magyar jogrendszeren a gyorsabb ügymenetek érdekében.”
2. „A rádió, a televízió is más lenne, hogyha a törvény lehetővé tenné, hogy a kormánynak arra befolyása legyen.”
3. „Én tudnék úgy reagálni a helyzetre, hogy átlépnénk az alkotmányosság határait.”
4. „Kaptunk egy orosz válságot, állandó támadások tüzében kellett dolgozni, golyózáporban próbáltuk építeni az országot.”
Ezeket akkor mondta, amikor a parlamenti képviselők összetétele a következőképpen nézett ki.
Kormányzó pártok: Fidesz (113), közös jelöltek, Fidesz–MDF (50), Független Kisgazdapárt (48), Magyar Demokrata Fórum (2). Összesen 213 képviselő, 55 százalék.
Ellenzéki pártok: MSZP (134), SZDSZ (24), Magyar Igazság és Élet Pártja (14). Összesen 172 képviselő, 45 százalék.
Független képviselő (1).
A kormányfő, Orbán Viktor elvileg az ellenzék és a koalíciós partnerek „kettős szorításában” dolgozott. Hogy ez a szorítás milyen erős volt, az vitatható.
Mindenesetre kétharmados törvényeket hozatni nem tudott. De sejtetni engedte, hogy ha kétharmados helyzetbe kerül, mi lesz a szándéka.
Láng Róbert
Budapest
