Mankón a bársonyszékbe
Igazán nem a tiltakozó egyetemisták miatt tette meg autón Beatrix Karl a rövid utat az elnöki palotából a kancellári hivatalba, ahol első ízben vett részt kormányülésen. A frissen kinevezett tudományügyi miniszter asszony egy nemrégiben elszenvedett baleset miatt járógipszet visel, s a jeges úton nem lett volna veszélytelen vállalkozás mankóval közlekedni. A kinevezés utáni első nyilatkozata a tandíj újra bevezetésének szükségességéről, a felvételi korlátozás elengedhetetlenségéről mindenesetre újabb okot ad a diákoknak a tiltakozásra.
Legalábbis furcsa, ha ugyan nem botrányos volt, ahogyan a tudományügyi miniszteri tárca betöltésére jogosult Osztrák Néppárt (ÖVP) heteken át nem tudta még csak megnevezni sem jelöltjét. Persze ez nem csak azon múlt, hogy egyetlen név sem jutott a pártvezetés eszébe. Hozzájárult az is, hogy az egyetemek csődtömege, a valóban reformra szoruló felsőoktatás, az elégedetlen diákság egyetlen politikai karrierre vágyó számára sem lehet túl vonzó. Beatrix Karl is szóba került már, ám a grazi születésű, jogi végzettségű, az ottani egyetemen vendégprofesszorként (is) tevékenykedő hölgy az első megkereséskor elzárkózott az új feladat elől. Karl asszony 2006 óta parlamenti képviselő, 2008-ban az ÖVP szóvivője tudományügyi kérdésekben. Egy éve a párt munkavállalói szövetségének (ÖAAB) főtitkára, és amint elmondta, ezt a feladatot testre szabottnak érzi, ráadásul máris sikereket könyvelhet el, így nehéz szívvel adja át másnak.
Most mégis beadta a derekát, igent mondott, s ezzel átveszi a brüsszeli biztossá kinevezett Johannes Hahn nehéz örökségét. Nem látszik egyszerű feladatnak az átállás a bolognai folyamatban előírt rendszerre, a bachelor fokozat bevezetése, a felsőoktatás évtizedek óta alulfinanszírozott tákolmányának fenntartása, a pénzhiány enyhítése, az egyes szakokon már-már kibírhatatlan túlzsúfoltság ellensúlyozása, s a mindezek miatt egyre hevesebben tiltakozó diákság lecsillapítása.
Az új miniszter asszony egyelőre, úgy tűnik, hagyományos megoldásokat alkalmazna, amelyek nemigen tetszenek az érintetteknek. Első nyilatkozatában rögtön közölte, hogy felvételi korlátozás nélkül a képzés ellehetetlenül, elkerülhetetlennek látja a tandíj újbóli bevezetését. Ráadásul Karl a bolognai folyamat feltétlen híveként ismert, márpedig az egyetemisták ezt is elutasítják, élesen bírálják a bachelor fokozat bevezetését, mondván, hogy képzésre és nem kiképzésre vágyódnak.
A miniszter asszony nemigen számíthat az egyébként minden új kormánytagnak kijáró 100 napos türelmi időre, ám a kinevezéssel végre megkezdődhet a kollektív gondolkodás az egyetemi finanszírozási rendszer átalakításáról. A jelenleg az egyetemenként megállapított költségvetési támogatás helyett a hallgatói helyek szerinti elosztás is szóba kerül, ám egyelőre semmi nem biztos. Illetve egyvalamire lehet számítani: újra kezdődnek az utcai megmozdulásokra. A diákok a csikorgó hideg ellenére már Karl eskütételének perceiben tüntettek. Szép kilátások: a most közzétett összegezés szerint a karácsony előtt éppen csak véget ért tiltakozások több mint kétezer rendőr 15 ezer munkaóráját vették igénybe, ami az illetékes tárca anyagi helyzetére nézve valóságos anyagi csődöt jelent.
