Majd akkor!
Ceglédi Zoltán Majd című jegyzetében igen érzékletesen mutatja be a fiatalok kilátástalanságát.
Egy olyan társadalomképet, amelyben mintha visszafelé forogna a társadalom kereke. A „majd” tehát az életünk része lett, addig amíg a jelen társadalmi viszonyokat helyre nem teszi a közakarat.
Hogy a rendszerváltó generáció tagjaként milyen egyéni és közösségi reményeink voltak, milyen módon reméltünk európai polgárok lenni, arra már nem nagyon kíváncsi a politikai sakktábla lépéselőnyben lévő figurája. A fiatalok jó része pedig nem is érti, hogy mit veszít el. Nekem is rendszeresen beugrik a majd, és a politológushoz hasonlóan csak reménykedem, hogy jön „majd” egy kor, amelyben az általa felsoroltak megoldódnak. Az olvasónak azonban látnia kell a fényt az alagút végén, ezért reményt keltőbben fogalmaznék jeles költőnk, Vörösmarty Mihály A Guttenberg-albumba versének bevezető sorát kölcsönözve:
„Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek...”
Hartmann Miklós,
Zalaegerszeg
