Magyarország bűncselekménynek minősíti a szegénységet

Segítség helyett szigorúság – így hangzik Orbán Viktor szociálpolitikájának a mottója. Néhány héttel ezelőtt Budapest elfogadott egy törvényt, amely de facto büntethetővé teszi a hajléktalanságot. Börtönbüntetés fenyegeti azt, aki nyilvános helyen életvitelszerűen tartózkodik, akit onnan elküldtek és a kiszabott büntetést nem akarja kifizetni. A magyar városok és községek a hajléktalanok számára azonnali hatállyal saját tartózkodási övezeteket jelölhetnek ki, amelyek távol esnek a turizmus számára kifényesített helyszínektől. Annak érdekében, hogy a tilalom hatályba léphessen, az Orbán-kormány februárban rövid idő alatt megváltoztatta az Alaptörvényt. A felháborodott ellenzék ezután már nem tudja hatálytalanítatni a törvényt.

Az előrelátó, óvatos bebiztosítás mutatja, hogy a kormány tudja: sok vitára okot adó dolgot művel – és azt is, hogy átkozottul komolyan gondolja. Magyarországon 30-40 000 ember él az utcákon; a kormány azzal indokolta a törvényt, hogy „gondoskodni akar a közbiztonságról és a közrendről, a közegészségről és a kulturális értékekről”. Az ember jogosan kételkedhet abban, hogy ezek lennének az igazi okok. Még hogyha ez igaz is lenne, akkor sem ez jelentené a megoldást. Aki azt hiszi, hogy tilalmakkal le lehet győzni a szegénységet, az nincs tisztában az alapvető szociális összefüggésekkel.

Látható esélytelenség

A hajléktalanság és a szegénység alapvetően nem olyan viselkedési opció, amit az ember tudatosan, több lehetőség mérlegelésével választ magának. Senki nem lesz önként hajléktalan – ez a durva esélyegyenlőtlenség láthatóvá válása.

A nyilvánosság előtt megjelenő szegénység természetesen becsületsértés mindazok szemében, akik hisznek az emberek esélyegyenlőségében, és akik úgy vélik, hogy mindenki érvényesülhet ebben a társadalomban, aki elegendő akaratot és önfegyelmet tud felmutatni. Ez az egyik oka annak, amiért Magyarország ki akarja tiltani a közösségi területekről a szegénységet. Orbán hivatalba lépése óta 2,7 millióról négy millióra nőtt a létminimum alatt élők emberek száma. A rendszer foltos újságpapírokon helyet foglaló, vizeletszagot árasztó vesztesei nem passzolnak a gazdasági növekedés és a világörökség eszméjéhez.

Szociális részesedés megoldásként

Egy plurális társadalomnak el kell viselnie a szegénység látványát a soraiban – főképpen a válság időszakában. A növekvő szegénység társadalmi realitás, amelyre az olyan modern szociális államnak, mint Magyarország, meg kell találnia a tartós megoldást. Ennek során őszintén kell törekednie az esélyegyenlőség megteremtésére, és a társadalmon belül biztosítania kell minden ember szociális biztonságát. Közismert, hogy ez leginkább az oktatás, a képzés és az okos munkaerő-piaci politika és nem a tilalmak révén valósítható meg. A sorsot nem lehet betiltani.

Az Orbán-kormány saját szociálpolitikájának kudarcára a szigorú törvények és közrend politikájával reagál – és ezáltal csak kiélezi a helyzetet. A szegényekből bűnözőket csinál. Miközben büntethetővé teszi a hajléktalanságot, és ezzel bűnösnek minősíti az érintetteket, egyúttal megbélyegzi az esélyegyenlőtlenségüket is – a legrosszabb esetben egy egész életre. Ezzel legitimálja Orbán a további szigorúságot. És Európa mindennek csak szemlélője. Szegénységi bizonyítvány.

Fordította: dr. Gonda László
További cikkeket olvashat Ausztriáról a