Magyar tragédiáról ír a Német Írószövetség elnöke
A magyarországi demokráciáért és szólásszabadságért kiállni nem megengedhetetlen beavatkozást jelent az ország belügyeibe, hanem egyenesen kötelesség az európai polgárok számára. Erre hívja fel a figyelmet a Német Kulturális Tanács által kiadott folyóirat, a Politik & Kultur legújabb számának vezércikkében a Német Írószövetség elnöke.
Török Imre a magyar demokrácia állapotát elemezve rámutat, hogy az Orbán-kormány a kétharmadra hivatkozva túllép a kisebbségek jogain, a többségi elv alapján korlátozza azokat.
A szerző úgy értékeli, hogy az alaptörvény átalakítása csupán egyetlen fejezet ebben a tragédiában, amelyben a legnagyobb jóakarat a legnagyobb kárhoz vezethet. Úgy véli, hogy rasszizmust és az emberi jogok elutasítását nem lehet közvetlenül a hatalom szemére vetni. Ám közben zavartalanul virágzik a szélsőjobb egy olyan országban, amelyben a hazafiságot felcserélik a sovinizmussal, és a misztikus népnemzeti büszkeséget kitörölhetetlenül rögzítik az alaptörvény preambulumában.
Ám hogy mi a nemzeti érték, azt a Fidesz határozza meg, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalom átalakítását Európában sokan úgy tekintik, hogy azzal Orbán Viktor csak a saját hatalmát betonozza be, és hogy azt potenciális felhatalmazásnak véli a diktatúrához.
De amikor Reding asszony a magyar uniós szavazati jog felfüggesztésének lehetőségéről beszél, akkor ezzel csak olajat önt a tűzre a nacionalisták és az ultrajobbosok soraiban, erősíti köreikben a szekértábor-mentalitást. A kormányoldal ugyanakkor túlzottnak és egyoldalúnak tünteti fel a bírálatokat. A médiának azonban rá kell mutatnia a bajokra.
Mindehhez járul, hogy az országban a hangulat feszült és izgatott. Főleg a Jobbik viszi túlzásba a nemzeti büszkeséget, ami azután nyílt rasszista kilengéseket eredményez. Ehhez képest a hatalom kitünteti Szaniszló Ferencet, és akkor még nem beszéltünk Bayer Zsoltról. Pedig itt lenne az ideje megálljt parancsolni az uszítóknak. Az Alkotmány előszavát nemzeti hitvallásnak nevezik. A preambulum történelmi kulisszát vonultat fel, ideértve a szent istváni korona által meghatározott magyarságot, illetve a Kárpát-medence magyar örökségének ápolását és megőrzését. Innen gondolatban már csak egy kis lépés kell ahhoz, hogy valaki revansista módon Nagy-Magyarország visszaállítását követelje.
Éppen ez a fejlemény teszi egyre nehezebbé Török Imre számára, hogy szeresse azt a hazát, amelyben gyerekkorát töltötte.
