Magyar nemzeti érdek-e a Robin Hood adó ?

A tények ugyanis a következők:
- az energetikai vállalatok 95 %-os arányban külföldi tulajdonban vannak,
- a területen erőteljes monopóliumok (MOL) és valószínűsíthető árkartellek működnek,
- a terület rendkívül nyereséges, a nyereség jelentős részét pedig nem forgatják vissza a vállalatba, hanem külföldre juttatják,
- a társasági adó mértéke azonos mértékű a kevésbé nyereséges területen működő vállalatok adójával ( jelenleg 18 %),
- ezek a vállalatok nem tudnak tőlünk „elmenni”, a vezetékek, tározók, benzinkutak, finomítók az országhoz kötik őket.

Jelen pillanatban az alapvető kérdés a következő: kitől vonjunk el adót ahhoz, hogy az állam működőképessége fennmaradhasson. A 2008. márciusi népszavazás megmutatta, hogy a lakosság tűrőképessége határára érkezett, a lakosság és a kis- közepes vállalkozások terhelését nem lehet tovább növelni. A banki különadó után most a Robin Hood adó az első olyan javaslat, amely nem a lakosságot és a magyar kis- középvállalatokat akarja terhelni, hanem a multinacionális nagyvállalatokat. Ebben az értelemben ez a javaslat „kurucos” jellegű, a magyar nemzeti érdeknek megfelelő.

Minden külföldi multinacionális vállalat tisztában van azzal, hogy egy állam bármikor növelheti az adók mértékét, akár új adókat is bevezethet. Ezen meg lehet sértődni, de minden multi tisztában van ezekkel a játékszabályokkal. A Magyarországon élő emberek és a hazai tulajdonú cégek adója is bármikor emelkedhet, ezt a kockázatot multi is köteles elviselni, egyáltalán nem biztos, hogy jövőre ugyanannyi lesz a profit mint tavaly volt. A magyar EVA (egyszerűsített vállalkozói adó) adóalanyoknak is le kellett nyelniük azt, hogy az adó egyik pillanatról a másikra 15 %-ról 25 %-ra nőtt. Ezek döntően a magyar tulajdonú kisvállalkozások. Nem látom be, hogy a multinak miért ne kellene ugyanígy tudomásul vennie az adóteher növelését. Ha egy állam adóterhelését a multi túl nagynak találja, akkor el lehet költöztetni a termelést pl. Kínába. A ténylegesen kemény versenypiacon tevékenykedő, mozgékony ágazatokat ( autógyártás, gépgyártás, elektronikai termékgyártás, stb.) ezért nem szabad túlzott adókkal sújtani. Mert tényleg elmennek Kínába.

Más a helyzet azonban azokkal az energetikai vállalatokkal, akik csak Magyarországon működve tudják a nyereséget realizálni. Itt különösebb kíméletre nincs ok, a kérdés csak annyi, hogy elég-e az adott energetikai vállalat külföldi tulajdonosainak éves szinten 100 milliárd forint nyereség, vagy 75 milliárd is biztosítja a befektetett tőkének megfelelő hozamot a vállalat tulajdonosai számára. Nem vitatom, hogy annak idején, amikor a Magyar Állam elkótyavetyélte az állami tulajdonú energetikai cégeket, valamit fizettek értük vételárként mostani külföldi tulajdonosaik. Ez a befektetett vételár azonban már régen megtérült nekik, most érkezett el az az idő, amikor ezeknek a vállalatoknak már részt kell venniük a közteherviselésben is, a magyar társadalom közkiadásainak finanszírozásában is.

Most is jönnek a „huhogók”, mondván, hogy az energetikai vállalatok majd emelik az áraikat, így a végén megint a magyar fogyasztó jár rosszul. Ez nem így van, az Állam hatósági árakkal védheti a magyar fogyasztókat az áremelések ellen, mely hatósági árak figyelemmel vannak a lakosság terhelhetőségére és az energetikai vállalatok nyereségszintjének biztosítására is. A hatósági árral az Állam a monopol jellegű szolgáltatókat ( áram, gáz, benzin ) tartja kordában, mert állami árkorlát nélkül ezek az energetikai vállalatok nem lennének szívbajosak teljesen kirabolni a magyar fogyasztókat.

A másik fontos érve a „huhogóknak” a „külföldi tőkebeáramlás” csökkenése. Miután már szinte minden nyereségessé tehető állami tulajdonú vállalatot eladott a Magyar Állam, ezért ez a veszély nem valós. Miután már nincs mit eladnia az Államnak, ezért nem is lehet elriasztani senkit a magyarországi vállalatvásárlástól. A külföldi vevőknek pedig soha senki nem ígérte, hogy az alacsony adó és az ezzel járó extra profit örökké így marad. Ezt ők is nagyon jól tudták a vételkor, most tudomásul kell venniük, hogy a befektetett tőke busásan megtérült és az aranyévek véget értek.

Jó lenne ezért, ha most mindenki támogatná a Robin Hood adót, mert Gyurcsány most teljesen véletlenül nemzeti érdeket véd a mohó külföldi multinacionális vállalat tulajdonosokkal szemben. Az ellenállás óriási a Robin Hood adó ellen. A sajtó egy részét a fizetett vállalati hirdetések késztetik óvatosságra, senki nem szeretné elveszíteni pl. a MOL évi 50 milliós hirdetési megrendelését. Ezért a sajtó óvatos, ezek a cégek igen precízen kézben tartják a megjeleníthető véleményeket.

A magyar parlament pedig ? A multinacionális cégek a magyar parlament meghatározó embereit „kézben tartják” rejtett, jól elhelyezett és jól fizetett tanácsadói és egyéb megbízásokkal ( pl. reklám megbízás, felügyelő bizottsági tagság, stb.). Ebben a környezetben rendkívül nehéz bárkinek is a sarkára állnia és a magyar nemzeti érdeket védelmező Robin Hood törvényt megszavaznia a multik által pénzelt politikai hangadók ellenében, mert akkor a következő választásokon már nem őket indítja pártjuk képviselő-jelöltekként.

Nehéz idők előtt állunk, a magyar nemzeti érdek a magyar parlamenti pártok viselkedését látva csak egy maszatos, alig értelmezhető valami. Most itt van a lehetőség, hogy külföldi tulajdonosok extra nyereségét adó formájában elvonjuk a Magyar Állam és ezen keresztül a magyar társadalom részére. Ez egyértelmű nemzeti érdek még akkor is, ha ezt most éppen a Gyurcsány kormány javasolja. Ne feledjük: gyarmat az, ahol a megtermelt nemzeti jövedelem nem az országhatáron belül, az adott nemzet tagjainak érdekében hasznosul, hanem külföldi tulajdonosok vonják el azt. Bízom abban, hogy a Robin Hood adó rést üt a falon, parlamenti képviselőink közül elegen felülemelkednek önös érdekeiken és végre a törvényalkotás megkezdi Magyarország felszabadítását a gyarmati sorból. Mi most jelenleg gyarmati sorban vagyunk, de emlékezzünk rá: az Amerikai Egyesült Államok is az angol tulajdonú vállalatoknak kedvező adótörvények elleni küzdelemmel kezdte meg harcát a gyarmati sorból való felszabadulásért, mert a gyarmati sort mindig az adótörvények testesítik meg.

Emelkedjünk felül végre kicsinyes anyagi és pártérdekeinken, mert aki most nem támogatja a Robin Hood adót, az nem támogatja a magyar nemzet érdekeit sem.

Dr. Telek Zoltán