Magyar intézet a „svábok” hazájában
A külföldi magyar intézetek sorában fiatalnak számít a stuttgarti: Baden-Württemberg tartomány fővárosában jó két évtizede nyitották meg. Épületében 2006-ig a magyar főkonzulátus is működött, amíg takarékossági okból (a házigazdák rosszallásától kísérve) be nem zárták. Ódor Lászlóra, a Corvinus Egyetem tanárára, a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet új vezetőjére tehát sokrétű feladat vár.
A nyelvész Ódor a 90-es évek elején, berni nagykövetként kapott már szerepet a diplomáciában. Igencsak megbecsülték a fogadó országban, mert a tudomány világából érkezett diplomata nem csak Svájc legelterjedtebb nyelvét, s annak helyi változatát ismeri kiválóan, szakkönyvek, szótárak szerzőjeként, hanem az ország sajátos politikai kultúráját is. Ennek köszönhetően vezetésével hosszú évekig Svájci Központ működött a közgazdasági egyetemen s annak Nemzetközi Intézetében máig foglalkoznak a sokban egyedülálló európai partnerrel.
Stuttgart földrajzi közelsége éppen Svájchoz és Franciaországhoz hozzájárul ahhoz, hogy a nagyváros nem csak elsőrendű gazdasági központ, hanem ott európai rangú kulturális élet is van, mondotta az új intézetvezető a ger-mania-hu-nak. S a szomszédos Bajorország mellett ez az a német tartomány, amely a legszorosabb kapcsolatokat ápolja Magyarországgal. Nem csak a Mercedes cég és társai miatt, hanem azért is, mert vagy ötvenezer magyarországi „svábot” ide telepítettek ki a háború után. Közismert, hogy sokan ezek közül az emberek közül fájdalommal váltak meg magyar hazájuktól, hogy aztán a régi-új hazában is egy ideig egyfajta magyar kisebbségként kezeljék őket. Az idősek máig beszélik a nyelvet és sok testvérvárosi kapcsolatot is ápolnak.
Ódor professzor nem kevésbé fontosnak tartja az új magyar kolóniát, amely a rendszerváltás óta telepedett meg a dél-német tartományban. Vagy kétezer magyarról van szó, akik között műszaki értelmiségiek mellett különösen sok a jeles művész, elsősorban a muzsikus. A zene egyébként is központi szerepet játszik, hiszen Stuttgartnak nemzetközi rangú operája van és koncertterme van, a Tonhalle, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar is nagy sikerrel szerepelt.
Az intézetvezető, a magyar kulturális diplomácia szerény anyagi keretei között, elsősorban a német partnerekkel való együttműködésben, a közös rendezvényekben lát lehetőségeket. Új utakat nyithat az együttműködés a stuttgarti francia és olasz intézettel, nemkülönben a svájci főkonzulátussal. Munkájukkal egyébként elsősorban a fiatalokat kívánják megcélozni: új magyar filmek bemutatásával, időszerű kérdésekről folytatott vitákkal például. S törekedni fognak arra is, hogy minél szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki a térség nagy hírű egyetemei, Heidelberg,Tübingen és magyar egyetemek között, hogy minél több magyar diák szerezhessen ott tudást, tapasztalatot.
Az intézet tágas, korszerű kiállító-helyisége jó lehetőségeket biztosít a képzőművészetnek s várják a magyar irodalom híveit is, akik ismeretesen sokan vannak Németországban. Ehhez kapcsolódva terveznek fordítói kört. S tán meglepő, de tény: élénk az érdeklődés az intézet magyar nyelvtanfolyamai iránt is –elsősorban a vegyes-házasságok révén, persze.
