Londoni karácsony
Az utcák fényárba öltöznek, London áruházai káprázatos kirakatokkal csábítják a vásárlókat. A Trafalgár téren felállítják a nemzet karácsonyfáját, melyet évről évre Norvégiából kapnak ajándékba.
A lakásokban hatalmas zoknik a kandallópárkányon, feldíszített karácsonyfa a nappaliban, ajándékok a fa alatt – a brit karácsony képe külsőleg csodásan idilli, a nyelvkönyvekben és a képes magazinokban minden tökéletesnek tűnik. A valóságban sok munka, futkosás és készülődés kell ahhoz, hogy a családi ünnep közelítsen a tökéleteshez.
A britek már december elején megveszik és feldíszítik a fenyőfát, amely alá a látogatóba érkező barátok és rokonok lassanként odateszik az ajándékokat. Mire az ünnep beköszönt, már dobozokkal teli a fa alja. E mellett a kandallópárkányon mindenkinek névre szóló, külön zoknija van, a kandallón át leereszkedő Télapó abba teszi bele a meglepetés-ajándékokat. A brit gyerekeknek mégis tovább kell várniuk, hogy megtudják, milyen ajándékokat kapnak, mert a szigetországban a karácsony csak december 25.-én reggel köszönt be, ekkor lehet végre kinyitni az ajándékokat. Ezen a napon leáll a tömegközlekedés is, egy napra elcsendesedik minden. A televízióban pedig ekkor hangzik el a királynő hagyományos karácsonyi beszéde.
Délben kerül az asztalra a karácsonyi ebéd, amelynek fő fogása hagyományosan a gesztenyével töltött sült pulyka, a zárófogás pedig a számos irodalmi műben is megörökített karácsonyi puding. A tejszínnel vagy konyakos vajjal körített, rendkívül tömény édességet valaha hónapokig készítették, érlelték a háziasszonyok, ma már persze mindenki boltban veszi, számtalan fajtából lehet válogatni a klasszikustól a luxuskivitelű darabokig. A hétvégi lapok mellékletei megtelnek pulyka- és pudingvásárlási tanácsokkal és összehasonlító tesztekkel, a karácsonyi ebéd készítéséhez és lebonyolításához pedig percre pontosan lebontott „forgatókönyvet” kaphatnak az érdeklődők.
A mai brit társadalomban lassan, de egyre határozottabban lazulnak a családi kötelékek, a szoros, nagy családok helyét felváltják a kisebbek, gyakran elvált és újraházasodott szülők korábbi és jelenlegi partnerei, saját és nevelt gyerekei alkotják a tágabb családi, rokoni kört. Így aztán sokan szinte megoldhatatlan dilemmák tömegével szembesülnek karácsonykor: kit hívjanak meg a karácsonyi ebédre, kihez menjenek látogatóba először, hol legyenek a gyerekek, mit illik ajándékozni volt férjük új feleségének és más hasonló kérdésekkel. Az ajándékozás egyébként is kifogyhatatlan téma: a kinek, mit, hol, mennyiért kora ősz óta a brit újságok slágertémája.
Sokan eközben attól tartanak (és nem alaptalanul) hogy a karácsony igazi értéke és értelme teljesen eltűnik a vásárlásra összpontosító, egyre kommercializáltabb közhangulatban. Még szerencse, hogy karácsonykor a vásárlás mellett még nagyobb hangsúlyt kap a britek egyik legjobb tulajdonsága: a szolidaritás, az adakozás, a jótékonyság. Karácsonykor különösen a hajléktalanokat támogató karitatív szervezetek indítanak össztársadalmi gyűjtőakciókat, hogy az ünnepen senki se maradjon fedél és meleg étel nélkül. Aki pedig megelégeli az ünnepi készülődés körüli hajcihőt, az megteheti, hogy mindezt maga mögött hagyja. A „hogyan éljük túl a karácsonyt” problémáját mostanság sok brit úgy oldja meg, hogy az egész ünnepet mindenestől kihagyja, fogja magát és elutazik valami távoli, egzotikus, napsütötte helyre és megpróbálja elfelejteni, hogy otthon éppen karácsony van...
