Lógó logók

A közösségi, és nem a közmédia (mekkora különbség!) arculatváltásáról közli lapjuk Barát József szarkasztikus, de abszolút realitást tükröző írását (2012. augusztus 9.). Valóban, „lenyűgöző” volt az új brand kapcsán összehívott sajtótájékoztató prezentációja, ahol Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója celebrálta az új imázs képi identifikációjának bemutatását, megidézve a reneszánsz Leonardo és Fibonacci emlékét. (Most már legalább tudható, miért fontosak a természettudományok a felsőoktatásban is.) A vizualitás „fényét” nem kisebb személyek emelték, mint Szalai Annamária Árpád-pajzs díjas médiaminiszter asszony vagy a Kossuth-díjas udvari énekes, Ákos.

A hírközpontosítás egységes, mégis (nehezen bár, de) kisilabizálható eredők összességét tartalmazó médiumok arculati törekvése egyenként is rendkívül primitív. (Ehhez nem kell grafikusnak lenni.) Köröket és bele, alá, fölé, vízszintes és görbe vonalakat, keresztben és hosszában bárki tud rajzolni. (Aki nagyon kekeckedni akar, szóvá teheti: a legnézettebb és a leghallgatottabb M1 és a Kossuth rádió dacolhat a „megrendelővel”, hiszen itt a piros szín a domináns, míg a szerény nézettségű M2 és hallgatottságú Bartók rádiónál a narancssárga.)

Az új dizájn megformálásának áráról előbb 30 millió forintról, majd ennek több mint háromszorosáról (százmillióról!) szólt a fáma, amiben az a roadshow is benne foglaltatik, amellyel a közönséghez „helybe vitték” a „csodát”, az installációkat. Nagy tétben mernék fogadni, hogy az utóbbi összeg a valós, de ez a csaknem 80 milliárd forintból gazdálkodó MTVA-nak valóban „aprópénz”. Más kérdés, mindebből mennyi műsorpercet lehetett volna gyártani!

A beharangozó alkalmával nem maradt el a szokásos győzelmi jelentés: a labdarúgó-Európa-bajnokság és az olimpia nézettsége bizonyítja, a családbarát, nézőközpontú csatornákra szükségük van a médiafogyasztóknak. Teljes szakmai analfabetizmusra vall, ha nem az lenne a normális, hogy ezek az események a kizárólagos közvetítési jogokat megszerezve nem érnének el csúcsnézettséget, és ebből azt a következtetést levonni, hogy ez így is marad!

Ne legyen igazam: a forró nyár euforikus (olimpiai) hangulatából a komor őszbe jutva – sajnos – minden a korábbi kerékvágásban megy tovább a hétköznapi médiapolitikában a köz-, ám legyen, a közösségi televíziózásban. A karikáktól és a vonalaktól ugyanis nem változik semmi.

Őrült álmom volt a minap: bár József Attilától ebben a kontextusban idegen, és némileg másképp, de: ta-ní-ta-nak! Az egyetlen körbe egymást metsző vonalakat kell húzni! Hogy x vagy + formában, az már mindegy.

Nagy Zoltán
E-mail