Létezik egy falu, amelynek egy lakosa van, Elsie, aki a polgármester és kocsmáros is egyben

Monowi egy falu Boyd megyében, az amerikai Nebraskában, és népessége mindössze egy főből áll.

Ez az egy fő, a 84 éves Elsie Eiler, aki férje 2004-ben bekövetkezett halála óta egyedül él a településen.

Elsie, Monowi lakója, polgármestere, kocsmáros

Fotó: Wikimedia.org

Az egykor szebb időket látott falu ma már szinte teljesen üres és elhagyatott. Kis faszerkezetű temploma is volt, ahol a vasárnapi istentiszteleteket és keresztelőket tartották, de maradványában ma már Elsie a kerti eszközöket tárolja. Óriási gazok kacskaringóznak az elhagyatott házak mellett, amik szép lassan össze is omlanak. De van egy kis fehér épület, amelyikről kicsit pereg ugyan a festék, de működőképes. Itt ül sokszor Elsie Eiler, sütöget és felnyit egy sört, miközben nézi a felette lévő kiírást: „Üdvözlünk a világhírű Monowi kocsmában. Itt van a leghidegebb sör a faluban!”

Elsie történetét a BBC Travel örökítette meg és ebből azt is megtudhattuk, hogy azon túl, hogy a 84 éves nő nagyon jól érzi magát a faluban,  állampolgári kötelezettségeit is komolyan veszi.

Minden évben kiírja a választásokat, majd – más híján – magára szavaz, így nem kérdés, hogy ki a falu polgármestere. 

Évente körülbelül ötszáz dollárnyi adót szed saját magától, hogy finanszírozza a falu három utcai lámpájának világítását és a közkútban folyó vizet.

– Amikor engedélyt kérek alkohol és dohánytermék árusítására, mindig a falu titkárához irányítanak a hatóságok, aki szintén én vagyok. Szóval aláírom az engedélyeket, majd átadom magamnak, mint a kocsma tulajdonosának – mesélte a BBC-nek Elsie.

Az 1930-as években Monowi még 150 fős település volt, kisboltokkal, postával, éttermekkel, sőt még börtönnel is. Elsie itt nőtt fel, itt ismerte meg férjét, Rudyt. Amikor házasságkötésük előtt nem sokkal Rudyt a légierőhöz vezényelték, Elsie úgy döntött, míg Rudy hazatér, egy kis időre Kansasbe költözik, és légiutaskísérő lesz. Élvezte, szerette, de mint mondta, szíve mindig hazahúzta.

Miután 19 évesen hozzáment Rudyhoz, született két gyerekük és úgy döntöttek, megveszik a kocsmát, ami korábban Elsie édesapjáé volt. Ahol ma Elsie tölti a napjait, 1971-ben nyitotta meg kapuit.

A második világháború utáni recesszióban a falu lakossága szép lassan elvándorolt vagy elhunyt. Az utolsó, Monowi faszerkezetű templomában tartott temetés Elsie édesapjáé volt 1960-ban. Utána már miséket sem tartottak, a pap elköltözött. Később a posta, majd a három kisbolt is bezárt. 1974-ben az általános iskola is bezárta kapuit és a hetvenes években Elsie mindkét gyereke elköltözött egy jobb élet és munkalehetőség reményében. 1980-ban a falu lakossága 18 fő volt. Húsz évvel később az utolsó két lakos, Elsie és férje Rudy voltak, akik ennek ellenére továbbra is üzemeltették a kocsmát.

Most mindenki azt gondolja, hogy Elsie bizonyára magányos. De ez nem így van. Igaz, hétfőnként nem nyit ki, de a héti többi napján igen és örömmel fogadja a szomszédos településről érkező törzsvendégeit. Vannak, akik 320 kilométert is utaznak, hogy megnézzék, hogy van. Sokan közülük fiatalon hagyták ott a falut, de emlékeznek Elsie-re, szívesen visszajárnak hozzá.

Elsie még 2009-ben a kocsmája előtt

És ha már ott vannak, benéznek a falu könyvtárába is. Amikor nem a földeken dolgozott, vagy sört csapolt a kocsmában, Rudy imádott olvasni. Ezért meghagyta feleségének, hogy ha meghal, 5000 darabos könyvkollekciójából nyisson egy könyvtárat. Elsie így is tett, gyerekei és unokái segítségével.

Elsie azt mondja, tudja, hogy közelebb költözhetne gyerekeihez, de ő Monowiban van otthon, és amíg képes ellátni magát és megteheti, ott is marad.

Elsie és vendégei